Egy szívtipró számvetése: Tom Jones-koncert Budapesten

Még a nagy visszatérést jelentő Reload album is tizenkét éve jelent meg, miközben egy ilyen kaliberű szívtipró hajlamos tagadásban élni: szóval a budapesti sportarénában Tom Jones várhatóan őrületesen csillogó-villogó színpaddal, és csinos nők sokaságával próbál majd kompenzálni. Vagy ami talán még furcsábban hatna, ha kiderülne, hogy a tavaly megjelent Praise & Blame album számvető hangulata uralkodott el rajta – és a pattogós slágerei helyet csakis az életet és a halált a hit felől megközelítő dalait énekelné el. Akkor elmondom, mi mindenben tévedtem.

Ugyan a walesi énekes valóban elmúlt hetven, de kedd este az ősz haját vállaló és a sármja teljes tudatában lévő showman lépett fel Budapesten, aki csak annyira tart lépést az aktuális idők szavával, amennyire az feltétlenül szükséges. A díszlet nemhogy nem volt túlcicomázott, de igazából nem is létezett: a budapesti arénában azóta nem láttam ilyen csupasz színpadot, hogy Chris Rea néhány gitárt akasztott fel dekoráció gyanánt. A legfőbb látványelem a talpig feketébe öltözött Grammy-díjas hódító volt, és ez, valamint a többi nagy sztárhoz képest szokatlanul pontos kezdés is azt sugallta, hogy az új turnéját inkább nagyobb színházakra vagy koncerttermekre méretezte.

A pesti fellépéshez is csak az aréna felét rendezték be, és bár a lefedetlenül hagyott helyek sem teltek meg, így is több ezren voltak kíváncsiak az énekesre. Aki már az első dalával az ujja köré csavarta a korban inkább hozzá közel álló közönséget. A világhírnévre szert tett előadók általában vagy egy sablonos köszöntővel letudják a közönséggel való párbeszédet, vagy szómenésben szenvedve szinte minden dal között történetekkel traktálják a nagyérdeműt.

A show-biznisz veteránja azonban biztos kézzel uralta az eseményeket: megszólalásai lényegre törőek és szellemesek voltak, harmonikusan illeszkedtek be a nagy slágereit felölelő repertoárba. És bár a szervezők a küzdőtéren is ülőhelyeket alakítottak ki, nem kellett sok idő ahhoz, hogy a színpad előtt és az egyik sarokban spontán tánctermek alakuljanak ki, ahol nemcsak a fiatalok ropták az If I Only Knew, a Kiss, a Mama Told Me Not to Come, a Sexbomb, a She’s a Lady, vagy az It’s Not Unusual akkordjaira. A buli ugyan csak másfél órát tartott, de az szünet vagy holtpontok nélkül folyt le.

A zenekar tagjai is csak a Burning Hell szám alatt pihentek, amelyet a színpadon maradt egyetlen gitáros kíséretével már-már heavy metalosan adott elő a fáradhatatlan énekes. Tom Jones ezzel a dallal együtt is csak két számot énekelt el legutóbbi albumáról – vagyis élőben másképp hangzik egy szívtipró számvetése.

Kiss Csaba, Budapest