Diákok „időutazása” a nyolcvanas évekbe: a szocializmus emlékei elevenednek meg tehetséges középiskolások fotóin

Az első díjat Kis Virágnak, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium 10. osztályos tanulójának ítélték oda a múlt héten. „Izgatottan vártam az eredményeket, kíváncsi voltam, hányan próbálkoztak velem együtt, milyen alkotások születtek. Amikor megláttam az e-mail feladóját, már örültem, annak ellenére, hogy még nem tudtam, hogy első lettem. Ahogy először elolvastam a levelet majd’ kiszöktem a bőrömből, annyira örültem. Még el kellett olvasnom legalább kétszer, hogy tényleg el is higgyem” – mondta a Krónika érdeklődésére a győztes. Hozzátette, gyorsan elmesélte a szüleinek, nagyszüleinek, barátainak is, hogy első lett, és leírhatatlanul boldog volt, jólesett neki, hogy szerettei is örültek a sikerének.

– részletezte a diáklány. Mint kifejtette, a képeken a kistestvére szerepel, ahogy épp írógéppel babrál, ráfos szekéren vagy épp lemezjátszós rádión ül. Ezeket a tárgyakat egy régi házban találta. Azokon a képeken, amelyeken a barátnője szerepel diafilmek, egyenruha, lemezek és régi fotóalbumok láthatók. Ezeket a tárgyakat a barátnője és családja segítségével szerezték be.

„Találtunk egy olyan csoportképet, amelyen látszott az RMDSZ felirat.  Érdekes volt látni ezeket. Diafilmet életemben először fogtam a kezemben, eddig csak halottam róla. Meglepő, hogy azóta mennyit fejlődött a technika és minden más is. Annyira viszont mégsem volt szokatlan, hiszen szüleim és nagyszüleim sokat meséltek az általuk megélt időkről, tehát mégsem volt annyira idegen az egész” – mutatott rá a gyergyói tanuló. Hozzátette,

Kis Virág a pályázatfelhívás elolvasása után egyből érezte a késztetést a jelentkezésre. Mint mondta, első perctől úgy gondolta, hogy kreatívan kell elkészítenie a műveket, ugyanis az sokat számíthat a pályamunkák értékelésekor. „Nem azért indultam, hogy nyerjek, csak próbálkozni szerettem volna, és hasznosan tölteni az időmet a bezártság idején is” – fogalmazott a gyergyószentmiklósi gimnázium diákja.

– mondta lapunknak Józsa Svella Dávid. Hozzátette, minden tárgyat, ami a fotóin szerepel, a nagyszülei őriztek meg. Mivel a szülei a 80-as évek közepén születtek, az ő gyerekkori ruháik, játékaik, füzeteik kerültek elő a szekrényekből, de szerepel a képein a nagymamája szomszédjában élő néni által megőrzött pionírnyakkendő, illetve előkerült a nagytatája hátizsákja is, amivel édesanyja elmondása szerint a nagytata minden szombat reggel gombászni ment a közeli erdőbe.

„Nagyszüleim sokat meséltek és mesélnek a rendszerváltás előtti időkről, ami számomra sokszor igazi időutazásnak tűnik. Szüleim kisgyerekként élték meg a rendszerváltást, de hordták még a haza sólymai egyenruhát, bár pionír már egyikük sem volt. Talán azt a legnehezebb elképzelni, amikor arról mesélnek, hogy üresek voltak az üzletek polcai, fejadagok voltak, kilométeres sorokat kellett kiállni, nem léteztek azok az eszközök, amelyek számomra ma teljesen természetesek. Hogy anya és apa gyerekként a petróleumlámpa fényénél tanult, és amikor kitört a forradalom, a fekete-fehér kistévén nézték, ahogy az ország fellázad, és gyerekként nem értették, mi történik” – elevenítette fel a szentegyházi tanuló.