Csokordivat nőnapra

A hollandok által diktált kötészeti divat egyre gyorsabban meghódítja az itteni virágkereskedelmet is. Míg régebben fontos volt a papír, ma a virágoké a fõszerep. Általában vékony mintás selyempapírba burkolják be a csokrokat – elsõsorban nem a dekorálás, hanem a védelem szempontjából –, és jobb helyeken vizes vattába, mûanyag tartóba burkolják a virágszálak végét, hogy kitartson az átadásig. Nõnap táján természetesen a tavaszi virágok a legkedveltebbek és legaktuálisabbak. Tulipánból divat a kis tömött fejû, fehér-zöld árnyalatú, a halvány rózsaszín és a fodros szirmú egyaránt. Fõleg fiatal hölgyeknek szoktak csak fehérre vagy csak rózsaszínre hangolni egy-egy csokrot, ami különféle zöldekkel, tavaszi rügyezõ ágakkal gyönyörû összhatást képez. A jácint vágott virágként tartós, illata uralja a kompozíciót. Ismét divat a szegfû, fõleg kiegészítõ virágként, elsõsorban kis virágú, fürtös fajtájában. A frézia szolid, kevésbé mutatós növény, de illata és kedves szirmai szezontól és alkalomtól függetlenül mindig feldobják a csokrot. A bájos boglárka elvarázsol – biztosan javasolható annak, aki bizonytalan benne, milyen virágot válasszon a tulipán vagy a nárcisz mellé. Amarilliszt, flamingó vagy papagájvirágot, óriás fejû liliomot és más, súlyos, hosszú szárú virágot, netán hajtatott szerencsebambuszt fõleg akkor érdemes ajándékozni, ha akad a hölgy otthonában olyan váza, amelyben ezek kényelmesen elférnek. A nagyfejû virágokhoz divat szobanövények nagy, szokatlan formájú levelét kötni, például filodendronét, szépen megszórva levélfénnyel. Tulipán, jácint, fürtös gyöngyike hagymás cserépben is ajándékozható, szépen feldíszítve. Ez fõleg akkor praktikus, ha kerttulajdonos a hölgy. Az elvirágzott hagymást nem érdemes kidobni. Ha leszáradt a levele, ki kell venni a cserépbõl, és száraz hûvös helyen tartani egészen a következõ õszig. Ekkor kiültethetõ, de ajánlatos megjelölni, hova dugta le az amatõr kertészkedõ a hagymát, nehogy késõbb ugyanoda mást is ültessen valaki. Szerencsés talajviszonyok között egy év múlva ismét a kertben gyönyörködhet a megajándékozott bennük. A mimóza vagy a hajtatott orgona kényes virág – ezeket eléggé kockázatos ajándékozni, mert hamar tönkremennek. Az õszirózsa ilyenkor hangulattalan – jóllehet hálás választás, mert a virága tartós – de legfeljebb mellékszerep juthat neki, mondjuk sárga tavaszi virágok mellé. A kísérõ ágak viszont nem mellékszereplõk: az aranyesõ, vékony ágú, kis „szemû\" barka egyedivé teheti a legegyszerûbb csokrot is.

MTI

Március 8. – nõjogi harcok, kötelezõ ünneplés

A nemzetközi nõnap arra a küzdelemre emlékeztet, amelyet a nõk évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlõ jogokkal és lehetõségekkel élhessenek. 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelõ nõ dolgozók tüntettek New York utcáin. 1866 szeptemberében az I. Internacionálé (hivatalosan: Nemzetközi Munkásszövetség) elsõ kongreszszusán határozatot fogadtak el a nõk hivatásszerû munkavégzésérõl. Az 1899. július 14-én kezdõdõ II. Internacionálé alakuló közgyûlésén ismét napirendre került a téma: Clara Zetkin német politikus és nõjogi harcos beszédében a nõk munkához való jogát, az anyák és gyerekek védelmét hirdette. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az elsõ nemzeti nõnapot február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon elõször a nemzetközi nõnapot. A nemzetközi nõnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. Romániában az 1946-os kommunista hatalomátvételt követõen – miként a közép-kelet-európai szocialista államokban – a nõnap ünneplése kötelezõvé vált. Az eredetileg különbözõ idõpontokban rendezett nõnap 1948-tól szovjet mintára március 8-ára esik.