Csodatevő tutorás

„Éppen idejében jöttél” – fogad a házigazda, majd hozzáteszi, útra készül, Olaszországba és Franciaországba, ahol a következő két hónap alatt jó pár fesztiválon vesz részt. Utcán zenél, így keresi meg a megélhetéshez szükséges pénzt. Olasz barátjával, Marco Colombóval – aki már öt éve él náluk Fotos-Martonosban – együtt járja Európa városait. Közös történetük úgy kezdődött, hogy Marco meg akart vásárolni egy regőssípot, majd úgy döntöttek, inkább közösen készítik el. Azóta együtt készítik a hangszereket, együtt muzsikálnak. Ferentz Jancsi több száz hangszert készített már, 1998-ban a szekszárdi Duna Menti Foklórfesztiválon 202 hangszert állított ki, eladta valamennyit. Azóta négyszáz–ötszáz fajtát is készített, de már nem is dokumentálja az újabb darabokat.

Hangszerek csontból, növényből
Tutora Ferentz Jancsi mindenféle népi hangszert elkészít, sőt saját találmányai is vannak, azoknak ő ad nevet. Így szólal meg a „tutora”, a „basszusteknő”, a „recefice”, a „gubóka”. A hangszerkészítő játszik a kezébe kerülő anyagokkal, igyekszik életet lehelni beléjük, hogy azok megszólaljanak. Fából, gyökerekből, mindenféle növényből, csontból, disznóbélből, hólyagból készülnek ezek a hangszerek. Van, amelyik tisztán szólal meg, van, amelyik nem, de azokat is félreteszi, hátha később sikerül tökéletesíteni. A csűrben ütős, pengetős, fúvós hangszerek sorakoznak. A mester benyúl egy dobozba, kivesz egy arasznyi ágas-bogas fadarabot és belefúj: vidáman rikoltoz a tenyere mögül a csodatevő tutora, amely bürökből, disznóbélből tíz perc alatt elkészül – ez Ferentz Jancsi védjegye. „A tiéd” – nyomja kezembe a hangszert, de azóta sem tudom megszólaltani. Sokan vannak ezzel így, a tutorás hangszereit dísztárgyakként vásárolják, hiszen azok jól mutatnak a polcon, a falon.

Háromkerekű Pakukkmadár és a többiek
A muzsikus legutóbbi produkciója, a „Kincsesláda” bábszínház és a szórakoztató zene egyvelege: a ládából kirepülnek a hangszerek, életre kel a Nagylábú Tyúkeszű, a Háromkerekű Pakukkmadár, Süppentő, a Lószőrszívű és Pocakos Kapitány. A történet kikerekedik, a „Kincsesláda” pedig bárhol megállja a helyét: a kézművesvásáron, zene- vagy színházfesztiválon is bemutatják. Tutora Ferentz Jánosnak nagy a családja: két asszonytól öt gyermeke született, és – ahogy kacsintva hozzáteszi, „a sok szerető”. Mint mondja, nem ritkán fogja el az aggodalom, ha eszébe jut, mennyi pénzre lenne szükségük, de azzal vigasztalja magát, hogy a sivatagban semmire sem menne tízezer euróval, ott többet érhet egy pohár víz. Nevetve meséli, ha kedvük kerekedik, családostól elmennek a tengerre egy árva fitying nélkül, hiszen csak kiáll muzsikálni, és már megvan mindenük. 

„Barna”, „zöld”,„kék” album
Ferentz János büszkesége a tíz éve alakult Tutora együttes, amelyben magyar, román és olasz zenészek is muzsikálnak: többek között Cserei Csaba ütős, a dzsesszzene egyik éllovasa, Marco Colombo, aki tucatnyi hangszeren játszik, és tíz nyelven beszél, valamint Ferentz János fia, Péter. A Tutorának eddig három albuma jelent meg: a „barna”, a „zöld” és a „kék”, amelyeken népdalok, népi színezetű régizene és gyerekdalok csendülnek fel. A zenész szerint az együttes túl van az útkeresésen. Ferentz a Csíki Játékszín számára is szerzett zenét, a Hargita együttessel is muzsikált együtt. Mint mondja, bántja, hogy az emberi kapcsolatok sínylődnek, és hogy kiszolgáltatjuk magunkat egy tévének nevezett doboznak. Arról álmodik, hogy egyszer majd azok, akik a pénzcsináláshoz, és azok, akik a kultúrához értenek, leülnek együtt és közösen jó bulit csinálnak.