Citeratábor, nemcsak gyerekekenek

Idén Szászrégenbe költözött a lassan hagyományossá vált, Fazakas Ildikó vezette citeratábor, amelyet az előző években Erdőcsinádon szerveztek meg. A pengetős hangszer kedvelői, a korszerű, Makovecz Imre által tervezett DIÓ (Diakónia-Ifjúság-Oktatás) Házban szakképzett oktatók segítségével ismerkedhettek a citerázás fortélyaival.

Az ötödször megszervezett, szombaton véget érő tábor szervezője a Marosszéki Kulturális Egyesület és az EMKE Maros megyei szervezete volt. A táborvezető Fazakas Ildikó érdeklődésünkre elmondta, hogy azért kellett helyszínt változtatniuk, mert az erdőcsinádi gyülekezeti házban jelenleg korszerűsítési munkálatok zajlanak.

„Áprilisban felléptünk a Fagyöngy citeraegyüttessel azon az ünnepségen, amelyen Demeter József szászrégeni lelkészt EMKE-díjjal tüntették ki. Az előadás után arról is szó esett, hogy idén gondban vagyunk a citeratábor megszervezését illetően, mert Erdőcsinád nem tud fogadni. A tiszteletes úr felajánlotta, hogy a tábor ideje alatt a református egyház DIÓ Házában kedvezményes áron lakhatunk” – tájékoztatott a főszervező.

Népdalgyűjtő oktatók

A táborban gyerekek és felnőttek (szám szerint huszonhárman) három csoportban tanultak, gyakoroltak. A teljesen kezdő csoport tagjait Bőr Hunyadi Gyula, a Maros Művészegyüttes egykori kiváló zenésze oktatta, a „középcsoporttal” a Budapestről érkezett Juhász Kitti zenetanár foglalkozott, a haladó csoport a mezőtúri Bíró László zenetanárral próbált. A visszatérők saját hangszereiken játszottak, a kezdők Nagy János jeddi citerakészítő kölcsönciteráit pengették.

A paksi származású Juhász Kittiről megtudtuk, hogy a szigetszentmiklósi Liszt Ferenc-zeneiskolában citera szakon végzett, és négy éve egy Budapest melletti településen tanít. „A citerázáson kívül népdalgyűjtéssel is foglalkozom, a közelmúltban a Küküllő mentén voltam gyűjtőúton. Nagyszerűen érzem magam a táborban, szívesen dolgozom a csoporttal, jó a társaság. A citerázáson és a közös énekléseken kívül gyakran szoktunk táncolni is” – mondta a citeraoktató.

Bíró László a Nyárádmentén és a székely Mezőségen volt gyűjtőúton a tábort megelőzően. A „nyersanyagot” mesteri dolgozatában fogja felhasználni. Kitti bukovinai székely népdalokat, László mezőpaniti népdalokat tanított a csoportjának.

A citeratábor szervezői a szabadidős programokról sem feledkeztek meg. A kézműves foglalkozások keretében nemezelést, gyöngyfűzést tanultak a résztvevők, megismerték a bútorfestés alapjait, gyertyát mártottak. Hétfőn este Demeter József szászrégeni lelkész tartott előadást a táborlakóknak, részletesen bemutatva Szászrégent és környékét. Kedden este az Öves néptáncegyüttes tagjai emelték a hangulatot a táborban.

Egy prímás emlékei

Szerda este a közelmúltban a Népművészet Mestere díjjal kitüntetett vajdaszentiványi prímás, Horváth Elek bácsi volt a tábor vendége. A kiváló zenész – Bőr Hunyadi Gyula segítségével, aki brácsán kísérte – bemutatta a vajdaszentiványi táncrendet, népdalokat adott elő, majd Fazakas János táncoktató kérdéseire válaszolt.

Először közös budapesti élményeikről beszélgettek, a néhány nappal korábban, a budai várban megrendezett díjátadó ünnepségről, ahol Elek bácsi is a kitüntettek között volt. Aztán a régi falusi lakodalmak varázsáról mesélt a 80 éves prímás, de a jelenlévők azt is megtudhatták, hogy hegedűjavítással is foglalkozik. Elmondta, hogy a batukát ő hozta Vajdaszentiványra Bukarestből (ahol katonai szolgálatot teljesített), amely azóta a helyi táncrend része lett.

Elek bácsi 1997-ben egy hónapot tölthetett Hollandiában, ahol számos helyszínen, a nagyvárosi színpadoktól a halászfalvakban lévő kiskocsmákig zenélt nagy sikerrel. A holland vendéglátók egy cédét adtak ki tiszteletére. Azóta már a hatodik hanghordozója is napvilágot látott.

„Japánban is jártam, ahová együtt utaztunk Hajasival Akio, a Maros Művészegyüttes egykori táncosával. Mivel nem ízlettek az ottani ételek, napokig nem ettem, és eléggé legyengültem. Bogarakat, csigákat szolgáltak fel a vendéglőkben, látni se bírtam. Éreztem, hogy kezdek legyengülni, attól tartottam, hogy nem fogok tudni muzsikálni az esti fellépéseken. Tokióban kerestünk egy olyan éttermet, ahol román ételeket is kínáltak. Túrós puliszkát rendeltünk, de olyan volt a színe és a szaga, hogy meg se kóstoltam. Akio megette, de néhány perc elteltével rohant az illemhelyre. Olyan sápadt volt, hogy megijedtem. Sajnáltam, és közben arra gondoltam, ha valami baj éri, én hogy érek haza” – emlékezett vissza Elek bácsi.

A kiváló zenész nagy örömére egykori jó ismerőse, zenészkollégája, Samu Pál tanár is jelen volt az eseményen. A szintén 80 éves szászrégeni pedagógust is kitüntették idén Magyarországon. Több évtizedes oktatói és nevelői munkájáért, valamint a szászrégeni szórványvidék kultúrájának megőrzése érdekében végzett tevékenységéért a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki márciusban. A szerda esti találkozó kötetlen beszélgetéssel, közös énekléssel ért véget.