Bush és Szaddám, a hódítók

Jobb, mint a fikció – összegezte Oliver Stone rendező George Bush felemelkedését és hatalomra kerülését. Az ellentmondásos filmjeiről elhíresült amerikai filmes a Larry King Live című műsorban nyilatkozott készülő W című életrajzi filmjéről, amelyet október közepén, három héttel az elnökválasztás előtt mutatnak be a tengerentúlon.

Duplavé, aki megváltoztatta a világot

„Megváltoztatta egész életét, vallása, hite, családja segítségével elnök lett” – célzott Stone a politikus hedonista fiatalkorára, amely kendőzetlenül jelenik majd meg filmjében. A Született gyilkosok rendezője persze nem bánik kesztyűs kézzel a történelem egyik legnépszerűtlenebb amerikai elnökével. „Negyvenéves korára tróger lett” – mondta Stone, aki a demokratákat támogatja, de ez szerinte nem homályosítja el éleslátását. „El sem tudtam volna készíteni a filmet gyűlölettel, haraggal. Ezekhez az érzésekhez semmi köze a mozinak. Nem értek Bushsal egyet, de a maga furcsa, zavarba ejtő és ostoba módján egészen megható, és magával ragadta az egész országot. Bárki is győz a következő választásokon, Duplavé (ahogy sokan hívják) árnyékában kell majd élnie. Megváltoztatta az egész világot. Szerintem még egy generáción át velünk lesz” – mondta el Oliver Stone. A filmben egyébként Josh Brolin alakítja Busht, a színészt az Oscar-díjas Nem vénnek való vidékből is ismerheti a közönség. Érdekességnek számít, hogy Stone és Bush együtt kezdték a Yale Egyetemet, de a későbbi rendező nem fejezte be azt: Vietnamba ment. Pályafutása során egy-egy filmmel „levette a szenteltvizet” Nixon és Kennedy elnökről is.

Igal Naor a született Szaddám

Nem Bush az egyetlen „megfilmesített” politikus mostanában. Négy részes sorozatban közvetíti a BBC és az HBO csatorna a néhai iraki diktátorról szóló filmet, House of Saddam címmel. A mű átfogja Szaddám Husszein országlásának 24 évét, hatalomra kerülésétől addig a pillanatig, amíg az amerikai katonák elfogják. A film kegyetlennek mutatja be Szaddám Huszeint, ugyanakkor megjeleníti szerető férjként és apaként is. Alex Holmes forgatókönyvíró, aki a diktátort egyfajta Macbeth és gengszter keveréknek tartja, az események aprólékos, pontos rekonstruálására törekedett – írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A diktátor egyébként Oliver Stone filmjében is fontos szerepet kap.

A film érdekességét fokozza a szereplőgárda összetétele. Szaddámot az izraeli Igal Naor alakítja, neve Spielberg Münchenéből lehet ismerős. Szaddám vejét, Huszein Kamelt, aki Jordániába menekült, és együttműködött az ENSZ-szel, valamint a CIA-vel, és akit Szaddám, miután megbocsátott neki, kivégeztetett, Amr Vakid egyiptomi színész jeleníti meg.

A filmszínészek és a „hideg béke”

A Szaddámot megformáló Naor iraki szülőktől származik, Tel-Avivban nőtt fel. Amikor megtudta, hogy színészeket keresnek a filmhez, azonnal küldött magáról egy álbajuszos képet. Akarta a szerepet, mert mint elmondta, sokkal jobban megérti Szaddámot és környezetét, mint egy angol vagy egy amerikai színész. „Ez az én világom, a Közel-Kelet, Irak. Megértem, mekkora súllyal esik latba a becsület, a büszkeség. Ez a háború, a vér világa” – magyarázta. Naor lehetségesnek tartja, hogy Izraelben támadni fogják, mondván, „humanizálta” a diktátort, de eddig nem érte semmi kellemetlenség. Az egyiptomi Vakid viszont elmondta a lapnak, hogy a forgatás után otthon kérdőre vonta a színészek szakszervezete, amiért egy izraeli színésszel játszott együtt, és ezzel segítette a két ország közötti kapcsolatok normalizálását, amely ellen Egyiptomban, különösen a kulturális szférában, sokan tiltakoznak. Ez a „hideg béke” – mondja a színész, amelybe beleférnek a gazdasági és a diplomáciai kapcsolatok. Ki akarták zárni a szakszervezetből, a lapok is támadták, végül azonban elsimult az ügy. De rajongóiban maradt egy „kellemetlen érzés”. A filmet Tunéziában forgatták, és a járókelők között volt, aki Naort Szaddámnak szólította, áldását kérte, és azt kívánta neki, hogy győzzön a háborúban.