Az ehető rovarokat népszerűsíti a FAO

Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában, főleg azokon a területeken, ahol ritkaságszámba megy a hús és a hal, számtalan ember számára hozzátartozik a mindennapi táplálkozáshoz a rovarok fogyasztása is. Thaiföldön például az emberek nyüveket, szöcskéket, csótányokat és egyéb rovarokat fogyasztanak rágcsálnivalóként, akár sör mellé is.

Mivel világszerte mintegy egymilliárd ember éhezik, és pozitív hatásai is lennének az új táplálkozási kultúra elterjesztésének, a FAO kampányba kezdett, hogy népszerűsítse a mintegy ezer ehető, fehérjében gazdag rovar fogyasztását. A FAO elsősorban a régi tradíció felelevenítését próbálja népszerűsíteni, mondván: az emberek évezredek óta fogyasztanak rovarokat, manapság azonban a gasztronómia ezen ágát nevetségessé teszik, elavultnak és egészségtelennek nevezik – mondta el Hirojuki Konuma, a FAO ázsiai képviselője.

„Erdei rovarok élelmiszerként: az ember visszaharap” – így hangzik a mottója annak a nemzetközi FAO-konferenciának, amelyet a thaiföldi Csiang Majban tartottak. A jövő év elejéig kell a résztvevőknek kidolgozniuk egy akciótervet, amely segítségével az érdekelt országokat, szervezeteket és magánkezdeményezéseket egy „étvágygerjesztő” kampány érdekében közös munkára ösztönzik.

A konferencia helyszíne nem véletlenül Thaiföld: az országban összesen tizenötezer földműves foglalkozik rovarok tenyésztésével. Kínában ehető skorpiókat nevelnek, Dél-Afrikában pedig a mopane hernyó szolgál milliók eledeléül. A FAO szerint az ehető rovarok nagy mennyiségben tartalmaznak telítetlen zsírsavakat, vasat, zsírt, ásványi anyagokat és vitaminokat. A szervezet már megalkotta az ázsiai–csendes-óceáni térség legfontosabb ehető rovarjainak ranglistáját, amelyen szerepel például óriás-vízipoloska, ganajtúróbogár, hangya és méh.

Ezeknek a rovaroknak egyik legnagyobb előnye, hogy elsősorban azokon a területeken gyűjtik vagy tenyésztik őket, ahol nem alkalmaznak növényvédő szereket. A rovarok emellett kevesebbet is esznek, mint a marhák, birkák vagy disznók, és jóval kisebb mértékben járulnak hozzá a üvegházhatás fokozódásához, sok esetben pedig szerves hulladékká alakulnak. A rovarok ökológiai lábnyoma is lényegesen kisebb, mint a hagyományos tenyészállatoké. A méhek, ganajtúróbogarak és hangyák pedig az ökológiai rendszereket is szolgálják például a pollenek terjesztésével, a szerves hulladék lebontásával és kártevők elpusztításával.

Ahhoz azonban, hogy a nyugati embereknek is megjöjjön az étvágya a ropogós ízelt lábak fogyasztásához, még sok „feldolgozási technikát” kell kidolgozni – fejtette ki tanulmányában Patrick B. Durst, a FAO vezető bangkoki erdőkutatója.