„Rehabilitált” lovas hagyomány Székelyvéckén

A ló hűséges társa maradt az embernek a földművelő munkában, a csatatéren, utazásban, virtusban és sportban. A ló és lovaglás a magyar kultúra része, népköltészetünkben, mesevilágunkban is fellelhető a ló iránti mitikus tisztelet. A 21. század globalizálódó, ellentmondásos világában, amikor minden nép erősíteni kívánja sajátos, egyedi értékeit, sajátos alkalom kínálkozik a magyar lovaskultúra újjáélesztésére is – ezzel a céllal szervezték meg ismét a hétvégén a Marosszéki Lófuttatás nevű lovaglóversenyt a Kis-Küküllő mente egyik félreeső kistelepülésén.

A lovak és lovasok már pénteken megérkeztek a székelyvéckei táborhelyre, és mire szombaton délelőtt az érdeklődő közönség is özönleni kezdett a faluba, a huszárok kifényesítették csizmáikat és kardjaikat, a lovasok föltették fejükre a „kobakot” és felsorakoztak a falu főterén, ahol a helyi plébános szentelte meg őket, majd a többszáz fős közönség kíséretében vonultak ki a falu melletti Herés völgybe, a rendezvény helyszínére. A lófuttatásban résztvevőket a Mátyás- és Württemberg-huszárok, valamint a magyar királyi 9. honvédezred marosvásárhelyi hagyományőrzői vezették fel, majd a versenyzők kipróbálhatták a pályát.

Herceg volt a befutó

A Maros Megyei Tanács alelnöke, Kelemen Márton fővédnök és Fekete Pál polgármester köszöntője után a debreceni Csontos János szakkommentátor vette át a szót, míg a zsűriben Miholcsa József marossárpataki huszáralezredes, a mezőpaniti Borbély Melánia sportlovas, Huszár Ákos lovas és Juhász Imre, Magyarország legismertebb számadó csikósa kapott helyet.

Az előfutamok és a középdöntő szüneteiben a mezőcsávási fúvószenekar gondoskodott a hangulatról, míg a szakkommentátortól számos érdekességet tudhatott meg a közönség. Például azt, hogy Erdélyben a legelterjedtebb magyar lófaj a lipicai. A ménest 1590-ben alapították, 1806-ban telepítették Erdélybe.

De az is kiderült: a mezőhegyesi ménes idősebb mint az Amerikai Egyesült Államok, az első magyar lófuttatásra pedig 1827-ben került sor. A szünetekben a Kerecsensólyom hagyományőrző egyesület tartott honfoglalás korabeli íjász és szablyás harci bemutatót, míg Benkő József hadtörténész az első világháborút kirobbantó, ezelőtt száz évvel elkövetett szarajevói merényletről emlékezett meg, illetve bemutatta a marosvásárhelyi 23-as határvadász alakulatot, mint hivatalosan elismert második világháborús magyar hagyományőrző csapatot.

És mielőtt a nap fénypontjára, a véckei lófuttatás döntőjére sor került volna, Juhász Imre hortobágyi csikós az „asszonyverő” karikás ostorcsattogtatást mutatta be, majd a rajtvonalhoz állt a négy legjobb zsoké: Zsigmond János, Nagy Zoltán, Fazakas Géza és Seres Tamás.

A szoros és szilaj futam végén a tavalyelőtti Székely Vágta és a tavalyi véckei futam győztese, Fazakas Géza futott be Herceg nevű lova hátán. A délutáni díjkiosztó után a 38 éves gyergyószárhegyi győztestől megtudtuk: hobbilovasnak tartja magát, részt vett már a gyergyói szőrén vágtán, de a Székely Vágtán is, utóbbin idén is indul.

Lovának dédnagyanyja ügető, apja lipicai csődör volt, Herceg pedig díjugratásban, fogathajtásban, távlovaglásban és galoppversenyben is kitűnő eredményeket ér el. Gézának és Hercegnek ez volt az első versenye, és csupán kilenc nap felkészülési idő állt rendelkezésükre: ahhoz képest, hogy nagyon jó ellenfeleik voltak, sikeresen vették a megmérettetést.

A vágta után a rendezvény a falu sportpályáján folytatódott, ahol Kiss Annamária népdalokat és nótákat énekelt a színpadon, majd a többszáz fős közönség örömére fellépett a Páva-döntős nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes is.

Náluk már csak a sepsiszentgyörgyi Pászka Lehel és Kodolányi Réka feketekaftános harcművészek lovas íjászbemutatója bizonyult sikeresebbnek: ők megmutatták, hogy a vágtázó lóról nyeregben ülve vagy függve, vagy éppen az állat hátán állva hogyan lehet álló vagy mozgó célpontra nyilazni. Ezt követően öt huszár vállalkozott bemutatóra, karddal kellett „ellenségeik” fejét lecsapniuk, majd a „diadalkoszorúkat” összegyűjteniük.

Közben a gyerekek sem unatkoztak, nekik kézműves sarokkal, arcfestéssel és lovaglással kedveskedtek a szervezők. A nap végéig mindenki kedvére ehetett-ihatott, vásárolhatott, szórakozhatott, hiszen a színpadon volt operettelőadás is, a patkolókovács munkájával is meg lehetett ismerkedni, majd este több mint kétezren vettek részt az István, a király című rockopera előadásán, amelyet ezúttal a Kabai Nyári Színház mutatott be az erdélyieknek.

Százakat vonz a faluba

A székelyvéckei vágta nem egy klasszikus lóverseny, de alkalmat ad arra, hogy a lovaglás szerelmesei találkozhassanak – jegyezte meg lapunknak Kelemen Márton fővédnök. „A ló valamikor szerves része volt a magyar ember életének, de ez ma már egyértelműen rehabilitációra szorul, az ilyen alkalmakkor az ember ismét közel kerül a lóhoz, lovagláshoz, és magáénak érezheti azt” – mondta el a megyei tanács alelnöke, aki elismerte: Székelyvécke jó hely egy ilyen rendezvény számára, de mivel a rendezvény fennakadásokat okoz a település közlekedésében, a szervezők azon is gondolkodnak, hogy az egészet kiköltöztetik majd a falu határába.

Ennek ellenére a vágta már most megmozgatja az embereket főleg Maros megyéből, de komoly turisztikai potenciálja is lehet a jövőben ennek a rendezvénynek. Csontos János szerint a véckei futam Maros megye „terméke” lesz, és ugyanolyan nagy eseménnyé válhat, mint a Székely vágta vagy a Partiumi vágta.

Fekete Pál polgármester szerint ez a rendezvény, bár meg van „fűszerezve” kulturális programokkal, mégis a lóról szól. A program minden igényt kielégít, és nem az a lényeg, hogy évről-évre nagyobb, hanem hogy minőségileg jobb legyen az esemény. Tömeg szempontjából a futam már most kinőtte Székelyvéckét, ilyenkor sokszorosára növekszik a falu négyszáz fős lakossága. A közösségnek nincs anyagi haszna a rendezvényből, de a helyiek sokszínű kulturális programot kapnak.