Amikor az élmény túlmutat a fotón – a hónap képe lett a National Geographicben Alex Poósz kismajtényi felvétele

– Mit érez, amikor a természetet fotózza – különösen olyan rejtőzködő állatokat, mint a vadmacska? Hogyan készül fel egy-egy ilyen terepmunkára, és mit tanul a fotózás során a természetről?

– Amikor a természetben vagyok, nyugalom és béke önt el, feltöltődöm – ilyenkor igazán a jelenben vagyok. Már előző nap készülök a terepre: bepakolom a felszerelést, és gondolatban elképzelem, mit szeretnék megörökíteni, de a természet mindig tartogat meglepetéseket, ezért sosem úgy alakul minden, ahogy eltervezem. Van, hogy sok képet készítek, máskor csak néhányat, de minden pillanat különleges ajándék.

– A Rejtett mélységek című, szeptember 27-én Marosvásárhelyen megnyíló kiállításban két fotóművésszel közösen mutatják be Erdély vizeit és a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Ön milyen témákra, részletekre fókuszált a saját képein?

– A kiállításon bemutatott képeim elsősorban a vízi madarakra fókuszálnak. Különösen érdekel, hogyan élnek, mozognak és kommunikálnak ezek az állatok a természetes élőhelyükön. Törekszem arra, hogy a fotókon keresztül megmutassam a mindennapi életük apró részleteit, a pillanatnyi viselkedésüket, és azt a harmóniát, amely a vizek világában kialakul.

– Véleménye szerint mit árul el egy-egy elkapott pillanat a természet állapotáról és az ember beavatkozásának következményeiről?

– Egy-egy pillanat megörökítése sokat elárul a természet állapotáról. A fotókon látható viselkedések, élőhelyek részletei megmutatják, mennyire kiegyensúlyozott vagy éppen sérült egy ökoszisztéma. Gyakran észrevehető, hogy az emberi beavatkozás milyen hatással van az állatok életére – legyen szó az élőhelyek csökkenéséről, a zavaró hatásokról vagy a környezeti változásokról.

– Milyen régiókban, tájakon fényképez előszeretettel, illetve mi volt a legkülönlegesebb, -emlékezetesebb fotózási élménye?

– Szívesen fényképezek erdőkben és réteken, de leginkább a vizes élőhelyeket szeretem. A legtöbb fotómat a Majtényi-tónál készítem. Sok olyan élményem volt, amit nem tudtam megörökíteni, és rengeteg, amit sikerült képekbe foglalni.

– Mi jelenti a legnagyobb kihívást az Ön számára a természetfotózásban, és mi az, ami újra és újra arra készteti, hogy visszatérjen az erdőkbe, folyókhoz vagy tavakhoz a fényképezőgépével?

– A legnagyobb kihívást számomra mindig az idő jelenti, hiszen a család – a feleségem és két csodálatos gyermekem – és a munka mellett kell helyet találnom a természetfotózásnak, ami hobbiként szintén rengeteg időt igényel. Mégis mindig visszavonz a természet – az erdők, mezők, tavak és vizes élőhelyek világa.