Miben rejlik a hosszú élet titka Homoródkarácsonyfalván?

Varga Anna későbbi kutatásaiban, tanulmányaiban is a székely ember természet iránti tiszteletéről, a progresszív hagyományőrzés építő kapcsolatáról és arról az életformáról írt, amely gyógyír lehetne a fogyasztói-hedonista, a természetet is csak élvezetforrásnak tekintő korszellem betegségeire. A tanulmányokból kirajzolódó világ felkeltette Gemma Miralda katalán fotós kíváncsiságát, akinek itt született képsorozatára a National Geographic is felfigyelt.
Közben Orbán Csaba, Benedek Mihály és Enikő évtizedek óta teszik a dolgukat – gondozzák az erdőket, őrzik a hagyományokat, adják tovább a hitet. Ez az a fajta élet, ami az ideérkezőket is megérinti – belül, lélekben.

Igyekszünk mellőzni a túlzott egyénieskedést, és segítséget nyújtunk egymásnak szükség esetén. Hiszünk abban, hogy Isten sem siet, de nem is késik – és hogy a vágyainknak csak addig van helyük a szívünkben, amíg másnak nem ártunk velük. Idén megérkezett az amerikai Brett Martin, a NatGeo egyik szerzője is, és így lett Karácsonyfalva még egy kicsit ismertebb a világban.

Egyelőre csendes büszkeség tölti el az embereket, és az a remény, hogy ez a cikk nemcsak az újságírás szenzációja, hanem valóságként megmaradó életformát mutat be. A riportot bemutatták a templomi istentisztelet után, az emberek boldogok voltak.

korábban írtuk

Homoródkarácsonyfalva adottságait és különlegességeit ünnepelték

Noha a tizenhatodik homoródkarácsonyfalvi Szelídgesztenye-fesztivál nem a szokott helyén, a Levente téren, hanem a kultúrházban és környékén zajlott, de a szombati időjárás már lehetővé tette, hogy aki kíváncsi volt a több mint száztíz éves termőfákra, a nap folyamán megnézhette.

– Ön szerint mennyire tükrözi ez az írás a valóságot, mert ugye tudjuk, hogy a Székelyföld nem annyira idilli, mint ahogy a riport bemutatja?

– Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy az idill és a valóság két különböző tartomány. De Brett Martin tapasztalt újságíró, és igazán hálásak vagyunk neki, hogy megértette a székelyföldi valóságot romániai viszonylatban. Kezdve attól, hogy nem románozott le minket, hanem ráérzett arra, hogy mennyire fontos számunkra az önazonosság. Folytatva azzal, hogy elfogadta, romániai állampolgárok vagyunk, de székelyek, anyanyelvünk magyar, vallásunk keresztény unitárius, emberi történeteink egyetemesek, de megküzdéseink sajátságosak.

arányaiban jelenvalóbb, mint az egyetemes önzés, a székely ember számára a közösség az a létforma, ami elválaszthatatlan a szülőföldtől. A közbirtokosság pedig egy olyan intézmény, amely úgy használja a természeti forrásokat, hogy az a közösség tagjait egyénenként is segíti, de a közösség egészét is gyarapítja.

és van értelme olyan példák felmutatásának, melyek az élhetőséget mutatják be, a fenntartható fogyasztást. Karácsonyfalván a szelídgesztenye-fesztivált, a gyermeklakodalmast már közel két évtizede minden évben megtartják, ugyanakkor a faluszépítő kalákák és a Dungó-feredő működtetése is sokak számára ismertek. Mátyás Öcsi és Csomor Attila fürdőcskéje is a közösség egyik kincse, mert mindenkit szívesen látnak ott, aki tud tisztelettudóan viselkedni, fürdőzni. A sajátos értékeket szeretnénk megőrizni, és ebben benne van az is,

A jövő hit nélkül nem sok jót tartogat számunkra, de annak, aki értékelni tudja a természetközeli, fenntartható fejlődést, akinek fontos az erdő, a mező, a búzatábla, a templom, az iskola és a kaláka, az jól érzi itt magát. Hála Istennek, vannak ilyen fiatal családok a Homoród mentéken.

A hivataloknak pedig ez nem prioritás. Van itt egy számottevő roma közösség is, főként Brassó megyéből költöztek ide. Ha illetéktelenül elfoglalnak egy területet, a hatóságok nemigen foglalkoznak vele, panasznak sincs helye.

Itt nem kell bocsánatot kérni a tehénbőgésért, a harangszóért vagy azért, ha a vacsora lassan fő. Aki plázát, gyorséttermet, márványmedencét keres, vagy csak az egyéni haszonra hajt, annak itt szenvedés lesz a pihenés.
Karácsonyfalván a közbirtokosság alaptörvénye biztosítja, hogy azok a tulajdonosok, akik már nem élnek itt, ne adhassák el vagy herdálhassák el az erdőt meg a legelőt. Ezeknek egyben kell maradniuk, közösségi kézben. Szoktuk is mondani: az erdőt és a legelőt nem az őseinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön. A Homoródok mentén csak az ökoturizmusnak van helye, ipari méretekre nincs szükség.

Nyilván olyan példát is láthatunk, hogy a nyugati nyugdíjas házaspár azért költözik a Homoródok mentén valamelyik faluba, mert itt lelassulva, olcsóbb az élet. A holland idelátogatók például le vannak nyűgözve a sűrű erdőktől, a fás legelőktől, a gyönyörű vadvirágoktól és gyógynövényektől, de le vannak döbbenve a rájuk támadó juhászkutyáktól. Lassan az embernek nincs helye a mezőn, mert vagy a medve, vagy a medve miatt tartott tájidegen juhászkutyák szaggatják szét.

Nemzedékről nemzedékre megtapasztaltuk, hogy a baj az magától is jön, és nincs olyan emberi élet, ami csak könnyed boldogságról szól. Ezért fontos, hogy együtt érezzünk azokkal, akik éppen nehéz helyzetben vannak – legyen az gyász, betegség, természeti katasztrófa, vagy bármi más –, mert lehet, hogy jövőre mi leszünk bajban, és akkor nekünk fog jólesni a segítség. Az olyan kis közösségekben, mint amilyenek nálunkfelé vannak, mindenki ismer mindenkit, ezért arra törekszünk, hogy mindenkiben azt erősítsük, amiben jó.

fizikai erő, szaktudás, főzés-sütés, kézimunka, pénzadomány, és mindezekkel együtt: jelenlét.