Három agykutató kapta az orvosi Nobel-díjat

Az illetékes bizottság indoklása szerint a kutatók fedezték fel az agy helymeghatározó rendszerét, azt a „belső GPS-t”, amelynek segítségével az ember képes tájékozódni a térben.

„A tájékozódási képesség kulcsfontosságú létünk szempontjából. John O\'Keefe, May-Britt Moser és Edvard Moser kutatásai olyan kérdést oldottak meg, amely sok évszázadon keresztül foglalkoztatta a tudósokat és a filozófusokat, azt, hogy miként képes az agy a környezetben való eligazodáshoz szükséges térképét megalkotni” – hangsúlyozza a bizottság közleménye.

A helymeghatározó rendszer első komponensét 1971-ben fedezte fel John E. Keefe, aki állatkísérletek során észrevette, hogy az agykéreg memóriáért felelős területén, a hippokampuszban mindig ugyanaz az idegsejttípus aktiválódik, amikor a patkány a helyiség egy bizonyos részén tartózkodott. Másfajta idegsejtek aktiválódtak viszont, amikor az állat a laboratórium egy másik szegletében tartózkodott. A kutató ebből arra következtetett, hogy e „térsejteknek” a környezet feltérképezése a feladata.

2005-ben May-Britt és Edvard Moser az agy helymeghatározó rendszerének egy másik kulcsfontosságú elemét fedezte fel: az úgynevezett entorhinális (szagló) agykéregben megtalálták a „koordinátarendszerbe\" szerveződött „hálózati” sejteket, amelyek lehetővé teszik a helymeghatározást és az optimális útvonal megtervezését.

A továbbiakban képalkotó berendezésekkel végzett kutatások, valamint az idegsebészeti műtéteken átesett betegek vizsgálata bebizonyította, hogy az emberi agyban is léteznek „térsejtek” és „hálózati” sejtek. Az Alzheimer-kórnak már a korai stádiumában sérül a hippokampusz, valamint az entorhinális agykéreg, így a betegek gyakorta eltévednek. Az agy helymeghatározó rendszerének megismerése segít megérteni a térbeli tájékozódás képessége elvesztésének mechanizmusát az Alzheimer-korban szenvedőknél.

„Az agy belső GPS-ének felfedezése paradigmaváltást jelentett a magasabb kognitív funkciók celluláris alapjainak megismerése szempontjából” – hangsúlyozta a méltatás.

John O\'Keefe 1939-ben született New Yorkban, ír bevándorlók gyerekeként. Előbb a City College of New York, majd a McGill Egyetemen a fájdalomkutatásban forradalmi eredményeket elért Ronald Melzack hallgatója volt, kutatói munkáját is ott kezdte, doktori disszertációját 1967-ben írta. Posztdoktori tanulmányait a University College Londonon végezte – Melzack kutatótársa, Patrick Wall mellett dolgozott –, 1987-től az intézmény professzora, az egyetem kognitív idegtudományokkal foglalkozó intézetének tanára.

2014-ben megkapta a Kavli-díjat, 2013-ben a Columbia Egyetem által a biológiai és a biokémiai kutatások terén elért eredményekért odaítélt Louisa Gross Horwitz-díjat, 2008-ban az idegtudományi kutatásokért járó Gruber-díjat és a European Neuroscience Journal című tudományos folyóirat díját, 2007-ben pedig a brit neurológiai társaság díját is. Tagja a brit királyi tudományos akadémiának és az orvostudományi akadémiának, és idén az európai molekuláris biológiai szervezet tagjává választották.
Amerikai és brit állampolgárságú, nős, két fia van.

May-Britt Moser 1963. január 4-én született egy Fosnavag nevű kisvárosban, 1990-ben diplomázott az Oslói Egyetemen, ahol öt évvel később neurológusként szerzett Ph.D. fokozatot, de tanult az Edinburghi Egyetem idegtudományi központjában is, és hallgatója volt annak a John O\'Keefe-nek Londonban, akivel együtt most Nobel-díjat kap.

1996-ban tért vissza Norvégiába, ahol a trondheimi tudományos és műszaki egyetemen kapott munkát, 2000-ben az intézmény teljes állású tanára lett. Alapító társigazgatója az egyetem emlékezésbiológiával foglalkozó intézetének és a Kavli Idegtudományi Intézetnek. Tagja a norvég tudományos és irodalmi akadémiának, valamint a norvég műszaki akadémiának.

Edvard Moser 1962. április 27-én született Alesundban. Három diplomája van az Oslói Egyetemről, köztük egy matematikai és egy neurobiológiai. Ő is 1995-ben szerezte meg a Ph.D. fokozatot, posztdoktori tanulmányait szintén Edinburghben és Londonban John O\'Keefe keze alatt végezte, 1996-ban tért vissza Norvégiába, ahol Trondheimbe vezetett az útja.

Feleségéhez hasonlóan alapító társigazgatója az egyetem emlékezésbiológiai központjának és a Kavli Idegtudományi Intézetnek. Tagja a norvég tudományos és irodalmi akadémiának és a norvég műszaki akadémiának.

A kitüntetettek 8 millió svéd koronával (980 ezer euróval) gazdagodnak, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.