„Egy percig sem voltam ló nélkül” – Interjú a Székely Vágta győztesével

– Mikor kezdett lovagolni?

– Amióta élek, egyetlen percig sem voltam ló nélkül, de kilencéves koromtól ülök nyeregben. Timpex Amata az első versenylovam, eddig igavonó állataim voltak. Most négy lovam van, két feketét szekérbe fogva használunk, van egy négyéves fiatal, és a tízéves Timpex Amata – őt Kancusnak becézzük.

A győztes lovat idén januárban hoztam el a nyíregyházi Timpex lovardából. Bódi Albert kézdivásárhelyi barátom tavaly ott volt a budapesti Nemzeti Vágtán, ott látta meg ezt a kancát, és amikor megtudta, hogy eladó, nekem ajánlotta. Sokat lovagoltunk, edzettünk együtt. Az elején akadtak problémák, alig bírtam vele, nehezen szoktunk össze, és renegeteget dolgoztam vele, de végül sikerült, meg is lett a sok munka eredménye.

– Hogyan viselkedett a ló a verseny előtt és alatt?

– Végig tudta, érezte, hogy mi következik. Csütörtök este levittem a helyszínre, az Óriáspince-tetőre, vasárnap estig nem is evett. Reggeltől estig ott volt a zab előtte, de nem törődött vele. Végig a pályára koncentrált, minden idegszálával a versenyre összpontosított. Akkor nyugodott meg, amikor hazaértünk, most már eszik rendesen, jól van.

– És mi volt a versenyzés taktikája? Szándékosan fogta vissza az elején, és húzott rá a második kör végén?

– Minden futamot megnéztem, a Góbé Futam döntője nagy élmény és tanulság volt, mi lovasok is ámulva néztük, ahogy a szotyori Bartha Ferenc Fecske nevű lovával az utolsó fél körben mind a három ellenfelét megelőzte. Az elődöntőben is próbáltam így taktikázni, de nagyon erős ellenfeleim voltak, a döntőben viszont kivártam az utolsó lehetőséget, amikor belső körön tudtam menni.

– Miként készülnek a Nemzeti Vágtára?

– Két-három hét szünetet tartunk mind a ketten, elsősorban a ló. Eszik, pihen, kicsaptam a kertbe. Azután kezdjük az edzésprogramot, hétfő, kedd, szerda edzés, csütörtök pihenő, majd péntek-szombaton újra munka, vasárnap pedig pihenés. Az edzésnapokon sokat járjuk a hegyeket, erdőt- mezőt, lépésben, ügetésben, hogy sokat járjon a ló. Napi másfél-két órát lovagolok.

– Becslése szerint, milyen esélyeik vannak a Nemzeti Vágtán?

– Nehéz ezt előre megmondani, hiszen ott nagyon komoly a mezőny, profi szinten lovagolnak. Ennek ellenére ettől a lótól minimum egy középdöntőt várok, hiszen tavaly is középdöntős volt Budapesten. Megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni belőle.

Látványos győzelem a döntőben

Zsigmond János látványos és fordulatos döntőben győzött a Székely Vágtán. Lovát már a felvezető körben alig lehetett féken tartani, rajtra készen forgolódott, toporgott, ágaskodott. Az első körben a gyergyószentmiklósi László Pál Darius nevű lovával és a szotyori Mokán János Vendellel küzdött az első helyért, szorosan mögöttük a kézdivásárhelyi Bódi Albert és Narkó vágtatott. Zsigmond János az utolsó helyről tört az élre, a második kör végén a gyergyói versenyzővel fej fej mellett haladt, majd a véghajrában több lóhosszal győzedelmeskedett, és megnyerte a negyedik Székely Vágtát: átvehette a 2000 lejes pénzjutalmat, a Szabó István hagyományőrző fegyverkovács által készített 1861 M. gyalogostiszti vándorszablyát, és a KDNP Veszprém megyei választmánya különdíját, a Herendi porcelánmanufaktúrában készült lófigurát. Lova az Aranyparipa-díjat is megkapta A lemhényi fiatalember szüleivel gazdálkodik, családja támogatja, hogy versenyeken is részt vehessen.