A ritmus sokoldalú ura

Érettségi okleveléért küzd a napokban a sepsiszentgyörgyi Ferencz Áron. Vagány, örökmozgó, nyílt tekintetű, mosolygós fiatalember. Éppen olyan, mint sok más ifjú, aki éppen befejezte az iskolát, és kíváncsian várja a folytatást. Áron azonban pontosan tudja, mit akar és mi vár rá: 13 éves kora óta zenél, és mára már öt, különböző műfajú „felnőtt” zenekarban dobol. Eddig körülbelül 150 alkalommal állt már színpadra, és mintegy ötven alkalommal zenélt klubokban. Július ötödikén pedig lejár az érettségi, hetedikén már indul turnézni, és egész nyáron nincs megállás.

Az öt csapat, amelynek tagja

A Kopor Show rockbanda kamaszok játékszereként alakult, és alapító tagjait lepte meg a legjobban, mennyire sikeres lett. Érkeztek a meghívások, fesztiválok, nyeremények, rajongók, egyszóval a siker. Áronra így figyelt fel a Szempöl együttes, amelyben addig dobgép szólt, de úgy érezték szükség van az élő hangzásra. Ferencz Áron tehát ma már a Szempöl dobosa is. A World Changer metálbandát ugyanazok a zenészek alakították, mint a Kopor Show-t, de időközben átléptek egy korszakon, így az új együttesben más, komolyabb zenét játszanak, angol nyelven énekelnek, ezzel a bandával a románok felé is próbálnak nyitni. Áronra a funky zenét játszó The Others brassói banda is szemet vetett, a román fiatalokkal számára eddig szokatlan stílusban játszik. Néhány hónapja az Irish Pub nevű együttesbe is belépett, ezzel klubokban ír népzene-feldolgozásokat adnak elő.

A dob az élet fele

„A dob az életem fele, a másik 50 százalékba zsúfolok be minden egyebet” – magyarázza Áron. A stílusok kavalkádja kihívást jelent számára. A metál az örök szerelem, hiszen az jelenti a kezdeteket, de számára nincs hallgathatatlan zene, azt mondja, mindegyikből tanul.
A zene szeretetét otthonról hozza, újságíró édesapja egész életében gitározott, énekelt, a Vox Humana kórus tagja. Áron – bár már egészen apró korában minden tárggyal, ami a kezébe került elkezdett püfölni egy másikat – 11 éves volt, amikor megtörtént a nagy találkozás az életét meghatározó dobbal. A besenyői tó partján a sepsiszentgyörgyi Bumeráng együttes koncertezett, Áron egy padon két palackkal ütötte a ritmust. Erre figyelt fel az együttes billentyűse, Kertész János. Koncert után ő hívta fel a szülők figyelmét Áron kivételes tehetségére, majd ő tanította a Népművészeti Iskolában. Az elején sokat sírt, nem szerette a zeneórákat, de amikor megtanult kottát olvasni, már ment minden, mint a karikacsapás, és hamar letette a vizsgákat.

A fiatal zenész úgy gondolja, végtelenül szerencsés, mivel Sepsiszentgyörgyön nincs vele egykorú dobos, sokkal több lehetőséget kapott. „A zenész sikere 70 százalékban a tehetségén és a tudásán, 30 százalékban viszont a kapcsolatain múlik” – vallja Áron.

Valamennyi országban fellépne

Az élő zene egyre nagyobb teret hódít, ma már minden magára valamit adó rendezvényre, még a legkisebb falunapokra is élő zenét játszó együtteseket hívnak meg. Áron úgy véli, ezzel a trenddel tudja valóra váltani álmát: azt, hogy a világ valamennyi országában legalább egyszer színpadra álljon, és átadjon valamit a zenéjéből. Amikor viszont a pénz kerül szóba, elmegy a kedve. „Talán gyerekes hozzáállás, de számomra még mindig csak az a fontos, hogy legyen mindennapra zsíros kenyér, és legyen hova beállni, ha esik az eső” – nevet Áron.
Az éppen csak nagykorúvá vált fiatalember azonban már most attól tart, hogy felnőttként sokkal többet várnak el majd tőle, sokkal többet kell tanulnia, hogy megállja a helyét. Az egyetemi élet nem vonzza, szülővárosában képzeli el jövőjét. Szülei újságírók, ő is két és fél évig volt a Kovakő diáklap főszerkesztője, így tervei szerint levelező tagozaton elvégzi az újságíró szakot és a művelődésmenedzsmentet, és persze zenél tovább.