„A Prodigy nem a munkánk, ez az életünk”

– Jártatok már párszor Romániában. Milyen élményekkel maradtatok?
– Emlékszem, hogy a Kárpátokon kellett átjutnunk, hogy elérjünk egy szilveszteri fellépésre, Nagyszebenbe – elég intenzív autózással járt, de gyönyörű volt.

– A The Prodigy egyike azon kevés zenekaroknak, amelyek rendszeresen visszatérnek Kelet-Európába. Mit kedveltek leginkább az itteni koncertekben?
– Mindig friss élmény, amikor itt játszunk, az emberek tényleg értékelik, amit csinálunk. Más bandák nem tesznek erőfeszítést azért, hogy eljöjjenek, de mi mindig is megtettük ezt, élvezzük ezeket a fellépéseket és a kihívást.

– Egyértelmű, hogy rengeteg energiát fektettetek az Invaders Must Die című legújabb lemezetek elkészítésébe. Hogyan tudjátok visszaadni a lemez dalainak intenzitását a koncerteken, estéről estére?
– Ha szeretsz valamit, és élvezettel csinálod, akkor könnyű. Ez nem a munkánk, ez az életünk. Csak akkor kezd fárasztóvá válni, ha túl sokat iszol és bulizol. Szóval ez a nehezebb falat, hogy ezt megálld.

– Mielőtt a lemez kijött volna, sokat kísérleteztetek új, kiadatlan dalokkal a fellépéseken. Még mindig teszteltek új dalokat, vagy most már ragaszkodtok a mindenki által ismert slágerekhez?
– Mindig bedobok valami újat, ha másért nem, hát azért, hogy összezavarjam a banda többi tagját. Bírom, hogy milyen arckifejezéseket vágnak, amikor valami olyant játszok, amit még nem hallhattak.

– Mi jelenleg a kedvenc számotok, amit mindenképp elhangzik koncerten, bármi történjen is?
– Ez mindig változó. Szeretjük az új dalainkat, talán a Take Me to the Hospital az új lemezről, amit mostanában minden alkalommal eljátszunk.

– Idén már felléptetek vagy felléptek gyakorlatilag az összes nagy európai fesztiválon, úgyhogy jó rálátásotok van a helyzetre: jó év ez a fesztiválok számára?
– Ez az eddigi egyik legjobb évünk, legalább olyan jók, ha nem jobbak voltak az idei fellépések, mint 1997–98-ban. Ez azért van, mert az új rajongók, akik most kedvelték meg a The Prodigyt, ők hozzák az energiát, mi meg viszonozzuk.

Szerző: cokelivefelsziget.ro