A nő, ha autót vezet

– Jogos a férfi autósok véleménye, hogy gyengébben vezetnek a nők?

– Miért tőlem kérdi, hiszen ha úgy tetszik, én vagyok erre a cáfolat. Komolyra fordítva a szót: van némi alapja, hiszen a nők térlátása általában kevésbé fejlett, mint a férfiaké, és a társadalmi beidegződések, viselkedésminták sem segítik a lányokat abban, hogy jó autóvezetők legyenek. Kiskorukban is inkább babáznak, mint autóznak, mert ezt várják el tőlük, ezt látják követendő példaként otthon.

– Ön a szabályt erősítő kivétel?

– Nem gondolom, hiszen nem az egyetlen vagyok. Székelyudvarhelyen is van kolléganőm, aki gépkocsivezetést oktat. Bár az is igaz, hogy öt éve, amikor a Heipel autósiskola oktatói vizsgájára jelentkeztem, anyukám ellenezte. Eltitkolta, hogy telefonon értesítettek arról: sikerült, felvettek. Óvónői végzettségem van, jobban szerette volna, ha maradok a gyermekek mellett.  Lehet, hogy egy nőhöz inkább illik az óvónőség, de én jobban szeretem a mostani munkámat.

– Miért lett autóvezető-oktató?

– Szeretem az autókat, minél nagyobbak és minél könnyebben irányíthatóak, annál jobban. Nemcsak személyautóra van jogosítványom, hanem motorkerékpárra, teherautóra és autóbuszra is. Időnként elkérem a kollégáimtól egy körre a buszt, de már az is megfordult a fejemben, hogy beállok egy szabad délelőtt kavicsot fuvarozni, csak hogy teherautót vezethessek. Ha lenne lehetőség, helikopterre is vizsgáznék, mert a levegőben biztosan nincs forgalmi dugó.

– De az „iskolás” autókra nem a mozgékonyság, a gyorsaság a jellemző, sőt…

– Persze. Ez a szakma másik oldala. Felnőttoktatás, ahol minden ember kihívás, és személyre kell szabni a programot: van, akinek gyorsabban és többet lehet megtanítani, ha meg nincs ösztönös érzéke a vezetéshez, akkor segíteni kell abban, hogy a minimálisat teljesítse. És ezt el kell fogadniuk a tanulóknak is. Volt olyan férfi – amúgy tanár – tanulóm, aki visszaszólt, mikor utasítottam, hogy nyomja be a kuplungot: még nem kell! Sok türelemre van szükség az oktatómunkához. Úgy gondolom, csak addig szabad ezt a munkát végezni, amíg nyugodtan tudom kezelni a rángásokat-lefullasztásokat, ha már nem, akkor abba kell hagyni.

– Egyre több autó közlekedik az utakon. Hogyan vezet az autósok többsége?

– Nyolcvan százaléka az autósoknak udvarias, a fennmaradó rész pedig, sajnos – elnézést a kifejezésért –, bunkó. A nők általában óvatosabbak, a férfiak nagy hányada pedig úgy gondolja, Forma–1-es versenyző, csak nem kapott erre lehetőséget. Amúgy jelentősen befolyásolja a vezetési készséget a kor is: úgy tartják, aki megvolt ötvenéves koráig jogosítvány nélkül, az már inkább maradjon gyalogos, ugyanis vezetéskor a két lábnak és a két kéznek külön kell mozognia, és ezt egy bizonyos kor fölött már nehéz megtanulni. Oktatóként a 18–20 éves fiúknak öröm órát tartani, szerintem sokan akadémikusok lennének, ha a matematikát is olyan akaraterővel és elszántsággal tanulnák, mint a vezetést. Viszont ha gyenge egy férfi tanuló, akkor nagyon gyenge – és nem is igazán lehet segíteni neki.

– A családi autójukat ki vezeti?

– Gyakrabban én, de csak azért, mert hányingerem van, ha nem én szabályozom a sebességet. És ha arra gondol, hogy ez csak női taktika azért, hogy kivegyem a férjem kezéből a kormányt, téved, mert egy dolgot még a vezetésnél is jobban szeretek: oktatóként vezettetni. Tehát nem gond nekem az anyósülés. Amúgy a férjem is autó- és motor-megszállott, kiegészítjük egymást. Fel sem merült közöttünk, hogy esetleg más, otthonülős munkát keressek a család miatt. Az oktatóknak ötévente – nekem az idén – újra kell vizsgázniuk. Úgy tervezem, hogy a következő, öt év múlva esedékes vizsgán már a C, D és E, tehát a teher- és személyszállító kategóriákban is oktatóképesítést szerzek.