„A nejem is berohant a pályára”

Belélegezni a stadion levegőjét

Fleisz Tibor, a Sodák becenéven ismert klubelnök már járt is a bajor csapat Allianz arénájában. Annak ellenére, hogy három testvére Németországban él, és ő maga is sváb származású, nem beszéli a csapat nyelvét, de nagy elégtételként könyveli el müncheni látogatását. „Még Oliver Kahn volt a Bayern kapusa akkor, akire mellesleg a német nemzeti válogatott gólőri szerepét is rábízták. Sajnos nem sikerült találkoznom a csapatból senkivel, de már az is felemelő érzés volt, hogy ott lehettem, és belélegezhettem a stadion levegőjét” – idézi fel lelkesen az emlékeket Sodák. Annak idején még egy bajorországi napilap is írt róluk, így „hazai pályán” sem ismeretlenek. A lap egy bekeretezett példányát a kaplonyi focicsapat öltözőjébe is kifüggesztették. A klubvezető németországi ismerősei révén próbálja megoldani, hogy a falusi csapat a bajorok által használt mezekhez és labdákhoz is hozzájuthasson.

Nem csupán szenvedély, életérzés is

A bajor főváros büszkeségéhez hasonlóan a falu büszkesége ez a klub. A település futballcsapata, az FC Bayern fennállása óta számos díjat gyűjtött be a falubajnokságokon. „A környékbeli csapatokat rendszerint megverjük, de csapatunk már kezd kiöregedni. Ennek tudható be a legutóbbi bronzérmes helyünk is. Az öregebb, tapasztaltabb játékosaink lesérültek az idénybajnokságokon, így nem sikerült veretlenségünket megőriznünk. Fiatalítani kellene már, mert csupán nyolc ifjonc van a társaságban, a csapat átlagéletkora ötven körül mozog. A faluban egyébként hagyománya van a csapat tiszteletének, nem lenne jó, ha megszakadna a folytonosság” – véli Fleisz. A klubvezető ivójában minden négyzetméter a német csapat és a helyi szimpatizáns fociklub eredményei előtt tiszteleg. A falakon a németországi újságkivágások mellett a kaplonyi csapat berámázott emlékplakettjei és oklevelei függenek. Még az illemhelyet is a csapat posztereivel plakátozták ki. Az egyik sarokban pedig valóságos oltár emlékeztet a megnyert bajnokságra, felsorakoztatva a szerzett kupákat. „Van egy kupa, amelyből kizárólag csak a klubtagok ihatnak, ünnepi alkalmakkor vesszük elő, és szertartásszerűen körbeadjuk” – részletezi a belső szabályzatot a főnök.

A családtagok sem semlegesek

A csapattagok családtagjai is teljes mellszélességgel támogatják a nem mindennapi kezdeményezést. Nyáron rendszeresen családi bográcsesteket tartanak, és a csapatnak saját szakácsa is van, aki az évadkezdő és -záró banketteken is besegít az ételkészítésbe. Emellett minden mérkőzést együtt néznek meg, és a klubkocsmában nem látnak szívesen egyetlen ellenagitátort sem. „Nincs azzal semmi bajunk, ha mások más csapatot szeretnek. Ám ha összegyűlünk, akkor maximálisan át szeretnénk adni magunkat a szurkolásnak, és nem akarunk az ellentáborral vitatkozni” – szögezi le a Bayern-drukker. A kaplonyi csapatot minden meccsre jelentős rajongótábor kíséri el. „Legutóbb egy mikrobusz és huszonöt személygépkocsi ment a csapattal az egyik faluba. Komoly összetűzéseink is akadtak az egyik bíró sportszerűtlen játékvezetése miatt. Az idén nyolc játékosunkat tiltották el a játéktól, a végén még a feleségem is beugrott a pályára, hogy igazat adjon a mieinknek. A megyei bírók rossz sípolásai miatt az egyik ügyünket már fővárosi fórumon tárgyalják” – teszi hozzá a klubigazgató. A közös meccsnézések alkalmával mindenki egy-két sörben fogad a szerinte esélyes együttesre, de vannak olyan klubtagok is, akik rendszeresen szerencsét próbálnak a hivatalos fogadóirodákban is. Ha pedig a kedvenc csapatuk mérkőzik meg, nem kérdéses, kire fogadnak.