A nagyközönség is felkeresheti a Vatikán titkos levéltárát

Dan Brown Angyalok és démonok című regényében, majd az abból készített filmben bemutatott archívum egy csúcstechnikával felszerelt raktárra hasonlít, amely a Pentagon és a James Bond-filmek világát idézi, ahol golyóálló üvegek és acélliftek védik az ősi kódexeket.

A valóság azonban egész más: bár a több millió dokumentumot őrző intézmény a kutatók számára több mint 100 éve látogatható, az egyházi állam az elmúlt hónapokban az újságírók és a nagyközönség számára is lehetővé tette a korábban elzárt helyek felkeresését. Az intézmény ma a Szent Péter-bazilika mögötti épületben található, és azt a svájci gárda mellett az egyházi állam saját rendőrsége is vigyázza. A levéltár azonban csak a mítoszok és az összeesküvés-elméletek hívei számára borzongtató: maga a Titkos Levéltár név sem a titokzatosságra utal, hiszen az a latin secretum szóból származik, amely jelen esetben „magán” vagy „privát” értelemmel bír, hiszen ezek a dokumentumok a pápák magánlevéltárának részét képezik. Marco Grilli, az archívum igazgatóhelyettese szerint ez a helyes név, hiszen valójában nincs annyi titkuk, mint azt a külső szemlélő hinni szeretné. A pápai levéltár története egyidős a pápasággal. Kezdetben szétszórt iratanyagokból állt, majd 649-ben egységesítették, és költöztették a lateráni palotába. A levéltár jelenleg 85 iratfolyó-kilométer anyaggal rendelkezik (azaz a levéltárban található iratokat 85 kilométer hosszan lehetne egymás mellé állítani), a mai napig külön épületben található, és őrzi hagyományos szerkezetét: nincs nyilvános katalógus és a nyilvántartásokban nem lehet böngészni. A levéltár Európa legértékesebb történeti forrásainak tára: itt találhatók Michelangelo levelei, a Giordano Bruno és Galileo Galilei elleni inkvizíciós per részletei, vagy akár VIII. Henrik házasságának érvénytelenítését kérő levele is.

A Titkos Levéltár máig legnagyobb rejtélye a kora középkori iratanyag sorsa: vagyis, hogy az elmúlt 100 évben miként semmisülhetett meg a világ legértékesebb, 8. század előtti eretnek írásokat tartalmazó kora középkori iratanyaga. A látogathatóságnak és a fokozott nyitottságnak egy célja van: eloszlatni azokat a tévhiteket, amelyeket A Da Vinci-kódhoz hasonló, populáris, ám annál hiteltelenebb könyvek keltenek a nagyközönségben.