A boldogsággyártó

Yves Saint Laurent Párizsban hunyt el 72 éves korában, hosszan tartó súlyos betegség után. A mindennapi viseletek megújítója 1936. augusztus 1-jén született az akkor francia gyarmat Algériában, Oran tartományban. 1957-ben vette át a Dior-házat, annak alapítója, Christian Dior hirtelen halálakor. Saint Laurent és örök üzletember társa, Bergé 1961-ben hozták létre saját divatcégüket, és már egy évvel késõbb a „Trapézvonal”-kollekcióval megkezdték az idõtlen és univerzális öltözködési elvek újrafogalmazását.

A tervezõ a legnagyobb szenzációt 1966 és 1968 között okozta elõbb a szmoking, majd a ballonkabát és a fekete bõrdzseki nõiesítésével, végül pedig nadrágkreációival járult hozzá az „uniszex”-divat világméretû hódításához. Tõle indultak el az átlátszó nõi blúzok, amelyek a kor melltartó-ellenességével együtt szintén részeivé váltak a „szexuális forradalomnak”. 1971-ben botrányt okozott, miután saját meztelen fotójával hirdette férfiparfümjét. Az illatiparban mégsem ez, hanem az 1977-ben megjelent Opium parfüm jelentette számára a legnagyobb sikert. Bátran nyúlt a legkülönbözõbb ihletekhez, a shakespeare-i korhoz, Van Gogh és Picasso mûvészetéhez vagy az afrikai viseletekhez. Ugyanakkor alapelve volt, hogy a test vonala számít mindenek felett, éppen ezért nem szabad soha túldíszíteni egy ruhát, mert az árt az eleganciának. A nõiségrõl pedig így vélekedett: „Ahhoz, hogy a nõ szép legyen, elég egy fekete pulóver, egy fekete szoknya, és oldalán egy szeretõ férfi”. Rendszeresen tervezett kosztümöket színháznak és mozinak egyaránt, öltöztette Claudia Cardinalét és Romy Schneidert, de a legkedvesebb modellje Catherine Deneuve volt. Az õ ruháiban pompázott a díva többek között Luis Bunuel A nap szépe címû alkotásában. Népszerûségére jellemzõ, hogy például Woody Allen 1996-os A jelszó: I Love You címû filmjében egy Yves Saint Laurent-kirakat próbababái dalra fakadnak, és táncra perdülnek. A divatdiktátor sikerei ellenére nem volt boldog ember. Gyakran küzdött depreszszióval, drogfüggõségi problémái voltak, és betegesen rettegett a magánytól. Ugyanakkor tisztában volt saját munkássága jelentõségével. Bergé, aki hosszú ideig élettársa is volt, halálakor így nyilatkozott: „Yves sokat tett a nõk fejlõdéséért, és pontosan tudta, hogy forradalmasította a 20. századi divatot. Chanel felszabadította a nõket, Saint Laurent erõt adott nekik”. A 2002-ben visszavonult Yves Saint Laurent, aki tavaly decemberben megkapta a francia Becsületrend Fõtisztje érdemrendet Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnöktõl,  magát „kézmûvesnek, boldogság-gyártónak” szerette leginkább nevezni. Meggyõzõdése volt, hogy „divatok jönnek és mennek, de a stílus marad, a divat hasztalan, a stílus nem”. Maga Sarkozy olyan alkotónak nevezte Yves Saint Laurent-t, aki „elsõként emelte a divatot mûvészi rangra, világméretû ragyogást adva neki”. Kiemelte rendkívüli tehetségét Jacques Fillon francia kormányfõ, míg Christine Albanel kulturális miniszter így búcsúzott tõle: „Õ találta fel a fény, a csábítás, a vágy szövetébe öltözött modern nõt”. 

MTI