A ritmus szerepe az életben

A bemutató szombat délután négytől lesz „Csabcsi\" szülőházában, a mai Astoria szállóban. Ritmus nélkül nincsen élet – jelenti ki a kötet címében az előadóművész, aki bár a világ legnagyobb zenészeivel játszott együtt, megmaradt egyszerű embernek, és Párizs, London, München helyett, ha lehet, Gyergyószentmiklóst választja fellépése helyszíneként. Megboldogult édesanyja tanácsát követi ilyenkor, aki fiára hagyta a lélek békességének titkát: „tudd az utat el is, de haza is\".

A haza tehát Gyergyószentmiklós akkor is, ha Cserey belakta már Erdély számos városát. Most Szatmáron van az otthona, ott alapított dobiskolát és szervezi a kulturális életet. Nem csoda, hogy ilyen sok otthon volt már eddigi életében, hisz mire számíthat az, aki szállodában született? Az Astoriából indul a történet, amely akár egy fordulatokban bővelkedő fikció is lehetne. Olyan élet, ahol a valóság és színpadi szerepek egészítik ki egymást, ahol az egykor csodált művészek egyszer csak kollégák lesznek.

Cserey mesél a lapokon, a maga egyszerűségében és közvetlenül fogalmazza meg gondolatait. Amint magáról mesél, megelevenedik Gyergyószentmiklós múltja, képet kapunk az egykori zenekarokról, a kommunizmus éveiről. Majd változnak a helyszínek, míg sorban megismerjük az erdélyi bandákat, mindegyiket, amelyek körében Cserey megfordult.

A színház is nagy szerepet játszik a dobos életében, így a kulisszák mögé is betekinthetünk, de közel hoz hozzánk olyan személyiségeket, jellemükről, életvitelükről személyes élmények révén szólva, mint Koós János, Araczky László, Harangozó Teri, vagy Harry Tavitian, Johnny Raducanu, Al Di Meola, Trilok Gurtu. A „nagyok\" mellett a névtelenekkel való találkozások is feljegyzésre kerültek. Kiderül, milyen érzés egy elmegyógyintézet pácienseinek zenélni, hajléktalanokkal együtt muzsikálni, vagy éppen hallássérülteknek dobszólózni.

A kötetet számos fotó, koncertplakát illusztrálja. „Aki valaha élt, biztos, hogy volt valaki, fontos volt valakinek. Lehet, hogy csak a családja és pár barátja számára, de pótolhatatlan volt, így biztos, hogy nem fölöslegesen élt. Ezért hiszem, hogy minden ember önmagában érték, és mert mindanynyian különbözőek és különlegesek vagyunk, ezért ilyen színes ez a világ\" – fogalmaz a kötet előszavában a zenész.