Laci bácsi (középen) immár 22 éve dolgozik a kolozsvári After Eight klubban
Fotó: After Eight Facebook-oldala
Sokan nyugdíjba vonulás után végleg maguk mögött hagyják a munka világát, a 82 éves kolozsvári Török László azonban még ma is minden hétvégén az After Eight klubba indul. Életútja jóval több egy hosszú munkahelyi történetnél: háborús időkben született, átélte a kommunizmus évtizedeit, a rendszerváltás bizonytalanságait és a munkahelyek megszűnését, mégis mindig talpra állt. A sokak által ismert és kedvelt Laci bácsival beszélgettünk.
2026. június 20., 19:042026. június 20., 19:04
„Ha nem dolgoznék, már beteg lennék” – mondja mosolyogva a kolozsvári Török László, aki június 5-én töltötte be 82. életévét, és immár 22 éve dolgozik a város egyik legismertebb szórakozóhelyén, az After Eight klubban. Bár ma már csak pénteken és szombaton áll szolgálatba, a vendégek számára továbbra is ő az első arc, akit meglátnak az ajtón belépve. A régi törzsvendégek közül sokan név szerint köszöntik, megölelik, közös fényképet kérnek vele. Mint mondja, ezek a találkozások adják számára azt a lelki erőt, ami miatt még ma sem tudná elképzelni az életét munka nélkül. „A lányaim már felnőttek, férjhez mentek, vannak unokáim is. A feleségem sajnos hat éve meghalt, egyedül maradtam.
Bár úgy érzi, még van benne erő, azt sem titkolja, hogy közeledik a búcsú ideje. „Talán még ezt az évet kihúzom, de legkésőbb jövő év elején elköszönök. Nyolcvankét év azért már sok, és ez a munka még heti két alkalommal is megterhelő. De nehéz lesz otthagyni.”
Török László csaknem a kezdetektől jelen van a klub életében. Amikor Magyarországról visszatért Kolozsvárra, lánya egyik volt osztálytársa megkereste, hogy örömmel alkalmazná egy hónapja megnyitott szórakozóhelyén. Kezdetben a raktárkészlet felügyeletével bízták meg, de hamar rájött, hogy ez nem neki való feladat. Sokkal közelebb állt hozzá az emberekkel való foglalkozás. Így lett a klub „házigazdája”.
Magyarul és románul egyaránt kommunikál a vendégekkel, az utóbbi években pedig angolul is tanul, hiszen egyre több a külföldi látogató. „Törökök, hollandok, mindenféle nemzetiség megfordul nálunk” – részletezte.
Mindig mosolyogva, kedvesen fogadja a klubvendégeket
Fotó: After Eight Facebook-oldala
A nyugdíj nem jelentette a pihenést
A klubhoz vezető út azonban korántsem volt egyenes. A rendszerváltás utáni gazdasági átalakulások idején elveszítette munkahelyét az Unirea gyárnál, ahol technikusként dolgozott, és a főgépészeti részleg munkatársainak bérszámfejtésével foglalkozott. „Egyszer csak kaptam egy papírt, hogy elbocsátanak. Két iskolás lányom volt, egyik negyedikes, a másik hatodikos. Nem tudtam, hogyan fogjuk átvészelni azt az időszakot” – emlékezett vissza.
Időkapszula került elő a Szatmár megyei Sárközújlak felújítás alatt álló katolikus templomának toronygombjából: a helyzetjelentést a Ceaușescu-rendszer legsötétebb, legnehezebb éveiben tapasztalt kilátástalan élethelyezetéről írta Áib Sándor néhai pap.
A kilencvenes évek elején Romániában sorra zártak be a gyárak és üzemek, a munkanélküliség pedig sok család életét nehezítette meg. Török László elhatározta, hogy bármilyen munkát elvállal.
Végül egy biliárdklubban kapott állást recepciósként. A Sora üzletközponttal szembeni pincében működő helyen kezdett dolgozni, és bár a munka késő estig tartott, hálás volt a lehetőségért. Később, 58 éves korában előrehozott nyugdíjba ment. Úgy gondolta, legalább a nyugdíj biztos bevételt jelent majd a családnak. A pihenés azonban nem tartott sokáig. „Egy hónap után már nem találtam a helyem otthon” – idézte fel.
Egy arab származású vendége révén
Hazatérése után került az After Eight csapatához, ahol megtalálta azt a közeget, amelyben több mint két évtizede otthon érzi magát.
Életének első emlékei természetesen nem saját élményekből, hanem szülei történeteiből származnak. Török László 1944. június 5-én született Kisbácsban, három nappal azután, hogy amerikai bombatámadás érte Kolozsvárt és térségét.
Tanulmányait Kisbácsban kezdte, majd a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumban folytatta. A család tanácsára egy olyan szakiskolába iratkozott, ahol ipari szakmát tanulhatott. A kommunista időszak egyik emléke máig élénken él benne: amikor egyik napról a másikra közölték velük, hogy minden tantárgyat román nyelven kell tanulniuk. „Az egész osztály egyszerre mondta: de hát mi nem tudunk románul. Aki nem tanulta meg, az megbukott vagy lemorzsolódott” – jegyezte meg.
A nehézségek ellenére Török László végigjárta a maga útját. Ma, 82 évesen is azt vallja, hogy a munka, az emberekkel való kapcsolat és a közösséghez tartozás tartja fiatalon. A régi vendégek pedig minden hétvégén emlékeztetik rá: az After Eight története ma már elképzelhetetlen lenne Laci bácsi nélkül.
A Maros megyei Ádámoson élő, 78. életévében járó Finta Katalin minden hónapban ugyanazt számolgatja: mire elég az 1281 lejes minimálnyugdíj. Kenyérre, olajra, gyógyszerre még futja, de a tél, a fűtés és az egyedüllét egyre nehezebbé teszi a mindennapokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!