Versenyek és otthonok

Rengeteget utazik: hétvégén még Ausztriában játszott, aztán rövid időre szülővárosába, Temesvárra látogatott, hogy onnan amerikai otthonába, Atlantába utazzon. Jut idő a pihenésre?

Négy napot sikerült Temesváron töltenem, de már utazom is vissza Atlantába. Jó hangulatban tértem haza Ausztriából, Bad Gasteinből, nem voltam csalódott amiatt, hogy kiestem a második fordulóban. Inkább fáradtságot éreztem, az elmúlt nyolc hetet szinte végigjátszottam, kicsit megterhelő volt, de valamikor ezt is kipihenem. Idén nagyon kevés szabadidőm volt. Romániában összesen nyolc-tíz napot töltöttem. Atlantában többet vagyok: ott készülök az Australian Openre, valamint a szezon végén is odautazom két-három hónapra. Amúgy ott vagyok, ahol versenyek vannak. Már nem fáraszt a rengeteg utazás, egyszerűen megszoktam. Sőt ha túl sokat vagyok egy helyen, már nem érzem jól magam.

Gondolom, nem mindig volt így. Hány éves korában kezdett el teniszezni?

Nem is emlékszem már, nagyon régen volt. Négy-, öt- vagy hatéves lehettem. Amikor a hat évvel idősebb testvérem elment teniszezni, én is vele mentem. Amúgy rengeteget sportoltunk gyerekkorunkban, kézilabdáztunk, futottunk, állandóan mozogtunk.

Mi szólt végül a tenisz mellett?

Jó pénzt lehet vele keresni. Komolyra fordítva a szót, az ragadott meg benne, hogy kifejezetten egyéni játék, csak magadra számíthatsz. Annyira megszerettem, hogy fogalmam sincs, mihez fogok majd, ha befejezem a teniszezést. Sokszor beszélgettünk már erről, de két-három havonként mást találok ki. Egyelőre csak a tenisz számít.

Eleinte azért nagy szükség lehetett mások segítségére is.

Már a kezdetektől nagy anyagi megterhelést jelentett edzőt fizetni, pályákat bérelni, arról nem is beszélve, hogy később a világ legtávolabbi pontjaiba is el kellett utazni. Eleinte a szüleim segítettek nagyon sokat, aztán szponzorom is volt, most pedig én állom a költségeket.

Mára megtérültek a befektetések?

Ha húsz-harminc helyet előbbre lépek a világranglistán, akkorra biztosan pozitív lesz a mérleg.

Jelenleg a 73. helyen áll.

Nem rossz a jelenlegi helyezésem, de lehetne jobb is. Hosszú távú célkitűzésem, hogy az első húszba kerüljek.

Hogyan halad a megvalósítással?

Nem panaszkodhatom. A Roland Garroson a második fordulóig jutottam. Aztán részt vettem a barcelonai WTA-tornán, ahol tulajdonképpen edzeni szerettem volna a wimbledoni küzdelmekre. Végül egészen a döntőig jutottam, aminek nagyon örültem. Aztán Londonban már nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Egyenesen a főtáblára kerültem, ám az első fordulóban kiestem. Ennek ellenére jónak ítélem meg, ahol tartok, és nagyon bízom benne, hogy innentől csak jobb lesz. Legszebb teniszhez köthető emlékeim az idei évben születtek: emlékezetes marad a barcelonai döntő, és a Roland Garrost sem felejtem el – végre nyertem egy meccset egy Grand Slam-torna főtábláján. A rossz emlékeket hamar elfelejtem. Az biztos, hogy nagyon nem szeretek meccslabdáról kikapni.

Wimbledonban az amerikai Meilen Tu győzte le, aki év elején egyszer már megállította.

Meilen Tuval már játszottam az Australian Openen, ahol úgy érzem, eléggé kiismerte a játékomat. Angliában megnyertem az első játszmát, de az amerikai egyre jobban játszott, és megfordította az eredményt. Semmit sem róhatok fel magamnak.

Igazi mumusnak nevezhető, ha a teniszben is van ilyen?

Sokszor játszottam már ellene, és még egyszer sem sikerült legyőznöm. A teniszben is ismert a „mumus” szó, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben egyszer-egyszer én is megverem – eljön még az ő sora is.

Nemcsak egyéniben, hanem párosban is pályára lép. Könnyű átváltani a csapatjátékra?

Párosban is szeretek játszani, ha jó partnerem van. A játékosok versenyek előtt megkeresik egymást, maguk között döntik el, ki kivel szeretne együtt játszani. Bad Gasteinban Raluca Olaruval szerepeltem együtt. Elég jól ment a játék, a negyeddöntőig jutottunk. El is határoztuk, hogy a US Openen is ebben a felállásban indulunk párosban.

És az életformaváltás is ilyen könynyen ment?

Négy éve hagytam el Temesvárt, jelenleg Atlantában élek. Nehéz döntés volt, sohasem könnyű megválni az otthontól, de ha a teniszt nézzük, itt nem voltak meg a lehetőségek a fejlődésre. Egy szponzor segítségével jutottam ki Amerikába, ahol edzőt is találtam. Eleinte a tapasztalatszerzés volt a legfőbb cél, aztán jöttek az eredmények is. Csak az ennivaló jelentett sokáig problémát. Nem tudtam megenni az amerikai ételeket. Anyukám otthonról küldte a puliszkánakvalót, azon éltem egy ideig, de azóta hozzászoktam az amerikai konyhához.

Melyik várost tartja otthonának?

Mindkettőt. Ha Temesváron vagyok, és Atlantába készülök, azt mondom, hazautazom, de ez fordítva is érvényes: Atlantából is hazajövök Temesvárra.