Sok homok, kevés alvás

– Később eltört azonban egy benzincsatlakozóm, ám nem vettem észre, hogy folyik a benzinem, így 15 kilométerrel a gyorsasági szakasz előtt elfogyott az üzemanyagom. Szerencsére azonban olyan helyen álltam meg, ahol voltak nézők, és tőlük kértem, majd tíz perc után kaptam is két liter benzint, így továbbmentem.”
A szatmárnémeti pilóta azonban nemcsak kapott, hanem adott is a verseny során. Egyszer a Hummerjével szakaszgyőzelmet is szerzett amerikai Robby Gordont segítette ki. „Állt az üres benzineskannával az út mentén, hasonló esetben nekem se esett volna jól, ha nem segítenek rajtam. Negyven kilométer volt hátra a gyorsasági végéig, a hátsó tankom még tele volt, öt perc szünet pedig nem sokat változtatott a helyezésemen, így nem okozott problémát, hogy kisegítsem” – mondta MOL Dakar Team versenyzője, akit az első nap után már elkerültek a technikai problémák.
A kisebb-nagyobb balesetek azonban nem: a legproblémásabb a 8. szakaszon történt, amikor egy kő megdobta a KTM-jét, és a borulást követően úgy tett meg több, mint 400 kilométert, hogy folyt a hűtővize, amit folyamatosan pótolnia kellett. A navigálással csak egyszer akadtak jelentősebb gondjai, amikor a 7. szakaszon harmadmagával eltévedt, de félórás bolyongás után megtalálták az ideális útvonalat. „Amúgy, amíg ki nem esett, főleg a magyar Dési Jánossal mentem párban, hiszen így nagyobb volt a biztonságérzetünk, baj esetén tudtunk volna segíteni egymásnak” – árulta el a sikeres Dakar-szereplés egyik titkát Gyenes, aki a monotóniát érezte a legnagyobb nehézségnek a verseny során. „A pálya nem volt olyan nehéz, bár a marokkói köves, sziklás szakaszok keménynek bizonyultak, az azonban eléggé megviselt, hogy két héten keresztül hajnaltól folyamatosan motorozni. Ráadásul keveset aludtam, mivel a táborok a repülőterek mellett épültek, hogy a szervezők gépei landolni tudjanak, így folyton zaj volt. De volt olyan éjszaka, hogy egy tomboló vihar miatt egyáltalán nem tudtam aludni a sátorban” – mesélte a versenyző, aki egyszer az étkezőben aludt, mivel a sátrakat is szállító szervizkamion nagyon későn ért be a táborba. „Mások is aludtak ott, volt, aki szerint sokkal jobban lehet ott pihenni” – mondta erről az ismerősei által Maninak becézett pilóta, aki csak a verseny végére lett biztos benne, hogy képes lesz befejezni élete első Dakarját. „Az utolsó négy napon kezdtem érezni, hogy meglesz: már nem voltak hosszú szakaszok, a pálya is jobban tetszett, élveztem a motorozást, aminek egy 22. és egy 29. szakaszhelyezés lett az eredménye” – zárta beszámolóját Gyenes Emánuel.