Visszatalálni a sporthoz – Interjú Mocsai Lajossal

– Mit lehet átadni néhány órában egy olyan gazdag sportéletút tapasztalataiból, mint az öné?
– Mindent nem lehet, de nem is ez a cél. A mostani képzés célja, hogy felhívja a testnevelő tanárok figyelmét arra, hogy a siker nagyrészt a kommunikáción, tiszta beszéden múlik. Tudni kell beszélni, hiszen a hitelesség, szakmai kompetencia megjelenítése a munkában a testnevelő tanároknál, edzőknél különleges fontosságú. A folyamatos kommunikáció által eredményt, teljesítményt kell elérnünk. A sportágaknak, a labdajátékoknak megvannak a sajátosságai, de általában minden sportban fontos, hogy miként zajlik a sportolókkal való kommunikáció, az információközléstől a fegyelmezésig, és persze a megfelelő hangulat, a motiváció kialakítása. Rá kell tudni bírni a sportolókat a fáradtság ellenére a kitartó munkára, kialakítani olyan körülményeket, feltételeket, ahol jól tud működni a csapat, és nem utolsósorban a kommunikáció által kell megnyerni a fiatalokat annak, hogy sportoljanak, életüket végigkísérje egy komoly sporttevékenység.
– Nem könnyű ma megszerettetni a gyermekekkel, fiatalokkal a sportolást...
– Az élsportolóknak, a nemzet sportolóinak példaképeknek kell lenniük, és azok is. Nagyon komoly munkát végeznek, életpályamodellt jelentenek a fiataloknak. Mára elfogyott az a bázis, ahol a szabadidő minőségi eltöltése lényegében csak a sporttevékenységet jelentette, hogy lementünk a grundra, és két órát fociztunk, hiszen nem nagyon volt más lehetőség. Ma már annyira bő a kínálat, hogy nem magától értetődő, hogy valaki sportol. A fiataloknak vissza kell találnia erre a területre. A sikeres sportolók példaképként való megjelenése segítheti ezt. Azonban nemcsak az a fontos, hogy élsportolókat neveljünk. A hétköznapi életben egyre több nagy megterhelést jelentő munkát kell elvégezni. Kifogástalan állóképesség kell ahhoz, hogy az emberek fizikailag és szellemileg önmagukat szinten tudják tartani, meg tudjanak felelni a kihívásoknak. Enélkül bekövetkezik, hogy a 30-40 évesek személyi edzőket fogadnak maguknak, mert másképp egyszerűen nem fogják bírni a megterheléseket. Bizonyított tény, a sport az egyedüli olyan tevékenység ma, amivel időskorban nemcsak szinten tartani, de javítani lehet a szellemi, értelmi képességeket.
– Testnevelő tanároknak tartott képzést. Mit tehetnek ők azért, hogy egészségesebb legyen a társadalom?
– Ebben az első lépés a napi iskolai testnevelésórák bevezetése kell legyen, ami Magyarországon már megtörtént. Nem minimalizálni kellene a testnevelést, sőt komolyan ki kell használni a meglévő időt. Egy kutatás megállapította, hogy 7-8 éves gyermekek hetven százalékának különböző gerincproblémái és más mozgásszervi problémái vannak, egyensúlyzavarral, koordinációs gondokkal küzdenek. Elmondható, ha nem vezettük volna be a napi testnevelésórát, a magyar nemzet elkorcsosult volna. Van, ahol ennél is tovább mentek, Németországban például elvárás a 2-3 órányi iskolán kívüli sportolás is. Hangsúlyoznám és javaslom, hogy ezt a testnevelő tanárok tudatosítsák az iskolák tantestületében: a testnevelés nem az egyéb tantárgyak kárára van, sőt. A napi mozgás javítja a tanulási képességet, így a más tantárgyak oktatói is eredményesebbek lehetnek. Megállapítást nyert: azokban az iskolákban, ahol rendszeresen, mindennap sportolnak a gyermekek, a tanulmányi eredményeik átlaga egy egész jeggyel nőtt. Ismétlem, nem tízeddel, hanem egy egész jeggyel.
– Önt a társadalom nagyon sikeres kézilabdaedzőként isme­ri. Beszéljünk a kézilabdáról. A Győr női kézilabdacsapata ugyan idén nem jutott a döntőbe, de tavaly és tavalyelőtt BL- győztes volt. Lesz-e BL-győztes a férfiaknál a Veszprém?
– Ha együtt tudják tartani a csapatot, akkor igen. Nagyon jó játékosok alkotják a keretet, a költségvetés megvan rá. A spanyol edző filozófiája azonban szerintem nem mindig célravezető, a sorcserék alaphelyzetben erősítést jelentenek, de kiélezett körülmények között gyengítik a csapatot. A Barcelona a sérülések miatt megfogyatkozva, 8 játékossal verte meg legutóbb. Az eredmény óriási így is, de úgy gondolom, ennek a csapatnak a következő szezon az utolsó esélye, hogy csúcsra érjen.
– Mire számít jövőre, a riói olimpián?
– A kézilabdában most a nőknek van nagyobb esélye. Ez valahogy mindig úgy alakult, hogy hol a fiúk, hol a nők voltak fent, utoljára, azt hiszem, Athénban volt jelen mind a két válogatott. Úgy látom, sokat romlott az esély a fiúknál, a klubcsapatok ugyan a világ élvonalában vannak, de 8-10 külföldivel. A nőktől ugrásszerű előrelépést várok, sokkal jobban bírják a monotóniát, jobban bírják a terhelést, és ez eredményt fog hozni. Szerintem a férfiakat egy bravúrral talán ki lehet juttatni Rióba, és ott a 6-8. hely lehet a reális, a nőknek nagyobb az esélye, és eljuthatnak a legjobb négy közé.
– És hány magyar érem lesz Rióban?
– Úgy gondolom, ha 8-10 aranyat szerzünk, és az összérmek arányában benne leszünk az első 10-15-ben, akkor az kiváló eredmény lesz a magyar sportnak. Hozzá kell tennem, hogy jelenleg sok területen hiány van tehetséges magyar fiatalokból, Rióban az „öregeknek, középkorosztálynak” kell helytállnia. Ami azonban Magyarországon elkezdődött, attól hosszú távon várok eredményeket. A társasági adónak köszönhetően lényegesen javul a helyzet, százezrek kezdtek sportolni, és ha Rióra nem is, de a 2020-as tokiói olimpiára nagy áttörésre számítunk. Még fontosabb, hogy pályázunk a 2024-es olimpiára. Úgy gondolom, nagy eséllyel. A világ legeredményesebb tíz országa közül mi vagyunk az egyedüliek, akik nem rendeztünk olimpiát. Ha ez megvalósul, példa nélküli lesz, amit az ország be fog futni. Itt nemcsak az infrastruktúra-fejlesztésekre gondolok, hanem a tudatfejlesztésre is. Általánossá válik az a tudat, hogy sportos nemzet vagyunk, sokkal pozitívabb lesz az egész nemzet gondolkodása, a teherbírásunk. S ez lesz az igazi nagy eredmény.