Helytállás a célja Belényesi Dávidnak a Nagyváradi VSK-val a vízilabda Bajnokok Ligájában

– Sokat volt a vízben a selejtezőtornán is, gólokat lőtt, a Brescia elleni meccsen három büntetőpontot begyűjtve kipontozódott, pedig feltételezhetően sorra került volna a büntetőlövéseknél. Saját teljesítményével miként volt megelégedve?

– Öröm lett volna ötméterest lőni. De hát kipontozódtam, és vissza kell néznem a meccset, hogy kielemezzem, hol hibáztam. Nem kommentálok, hiszen a bírók azért állítottak ki, mert szabálytalannak ítélték meg a védekezőmunkámat. Hogy szerintem, az edző vagy a szurkolók szerint mi volt, az tökmindegy. Viszont nem estem le ettől, ugyanúgy játszottam tovább, a harmadik hiba után pedig ugyanúgy biztattam a csapattársaimat a partról, mint máskor.

– Vissza szokta nézni a mérkőzéseket, és ez alapján elemzi a saját játékát, megpróbálva kiküszöbölni a hibáit?

– Persze. Lehet szurkolóként is nézni egy mérkőzést, de úgy is, hogy nem csak nézed, hanem elemzed, és tanulsz belőle. Megfigyeled, mikor, hol és mit hibáztál, és miként tudod ezeket kijavítani. Sőt a jó dolgokon is lehet javítani, hogy tökéletes legyen.

– Mit jelent a Nagyváradi VSK számára, hogy tizenegy év elteltével bejutott a legjobb 16 vízilabdaklub közé, és Bajnokok Ligája-csoportmérkőzéseket játszhat? És Önnek fiatal pólósként mekkora lépés, hogy a világ legjobbjaival vízilabdázhat a legrangosabb európai klubsorozatban?

– Nagyon nagy szó, ez volt az egyik célunk a csapattal. Úgy érzem, már a szezon elejétől jó úton járunk, de a BL-főtáblára jutás csak egy szép megálló, nem ez a fő cél. Nyilván lesznek majd hullámvölgyek, amikor jön egy nagy vihar, és ledönt minket, de abból is fel fogunk állni, és ugyanúgy harcolni fogunk. Számomra is nagy szó, hogy a Bajnokok Ligájában játszhatok, annak különösen örülök, hogy nagy szerepem volt a selejtezőkör megnyerésében. Viszont ugyanígy kell harcolnunk, edzenünk tovább, nem mondhatjuk megelégedve, hogy itt vagyunk, köszönjük az eddigieket, hanem ott is helyt kell állnunk. Az a cél, hogy továbbjussunk a csoportunkból.

– Magyarországról hat év elteltével, tavaly igazolt haza a Nagyváradi VSK-hoz, amellyel az előző szezonban bronzérmet szereztek a román bajnokságban. Miként ment a beilleszkedés, milyennek tartja a csapatot, élen az idén nyáron érkezett új edzővel, a montenegrói Petar Kovaceviccsel?

– A nyáron részt vettem a párizsi olimpiára készülő román válogatott összetartásán, ezért kaptam plusz egy hét szünetet, így a többiekhez képest később csatlakoztam a csapathoz. Feltöltődtem, és újult erővel vágtam neki edzeni. Nem volt nehéz a beilleszkedés, hiszen Nagyvárad az otthonom, itt éltem tizenöt évet, majd Magyarországon hatot. Az új edzővel nagyon kijövünk, sokat tanulok tőle, szinte minden egyes szava olyan információt hordoz, amit le kell írnom füzetbe. Nagyon örülök, hogy ilyen edzőnk, valamint ilyen harcos csapatunk van, és annak is, hogy mindenki tudja, hol a helye a csapaton belül.

– A román korosztályos válogatott tagjaként tavaly szerepelt az U-20-as otopeni világbajnokságon, majd beverekedte magát a felnőtt válogatottba, amellyel az idei zágrábi Eb-n 8., a dohai világbajnokságon 10. helyen végeztek, a párizsi olimpián szerepelt keretbe azonban nem válogatták be. Feltételezem, klubjában és a válogatottban is a minél stabilabb hely megszerzése a célja.

– Igen, meghatározó játékos szeretnék lenni, folyamatosan javulni. A válogatottal szerepeltem a vébén, Eb-n, viszont az olimpiára nem vittek ki, ami nyilván rossz volt, de már elengedtem. Nem hatott ki a mostani teljesítményemre, sőt nagyobb löketet adott arra, hogy még jobban eddzek, hiszen valószínűleg azért nem válogattak be az olimpiai keretbe, mert nem érdemlem meg, mert valamit nem csinálok jól. Átgondoltam a dolgokat, teljesen másképp eddzek, készülök, játszom, és nyilvánvalóan az a fő célom, hogy először a klubcsapatban, majd a válogatottban kulcsember legyek.

– Ehhez megteremtették az alapot a neves magyarországi klubokban, a Szolnokban és az UVSE-nél eltöltött évek. Mit jelentett a világ legjobb pólóbajnokságában tanulni, játszani, mit sikerült magával hoznia?

– Először is szeretném megköszönni a szüleimnek, hogy 14 évesen elengedtek, nagyon nehéz döntés volt számukra is, hiszen egyedül mentem el nemhogy egy másik városba, hanem másik országba. De amint látszik, jól döntöttek. A Magyarországon eltöltött hat év alatt megerősödtem emberként is, felkészített az életre. Huszonegy évesen úgy érzem, hogy sokkal érettebb vagyok, mint az átlag huszonévesek. Nagyon sokat tanultam Szolnokon az edzőimtől, majd elkerültem Budapestre, ami még nagyobb előrelépés volt, még többet fejlődtem az UVSE-ben, a magyar junior válogatott bő keretében is szerepeltem. Mindegyik edzőmtől nagyon sokat tanultam. Az utánpótlás időszak végeztével profi szerződést kaptam a Szolnoktól és visszatértem a Tisza-parti klubhoz, ahol már seniorként játszottam. Ekkor csöppentem bele az igazi sportolói életbe, profi ligába, rengeteget tanultam ott is. Mindenhol más volt a szerepem, ezáltal megtanultam alkalmazkodni. Márpedig szerintem ha valaki tud alkalmazkodni az életben, akkor nem lesz problémája.