Bukaresti csoda?

Sokak szerint – természetesen a Marshall-segély mellett – ennek is köszönhető, hogy Németország rekordsebességgel állt talpra a katasztrofális világháborús vereség után, hiszen Fritz Walter és társai kitartása, küzdőszelleme és diadala az egész nemzetet lelkesedéssel töltötte el, bebizonyítva, hogy egy örök vesztesnek hitt nép is lehet sikeres.
Úgy tűnik, most a románok is hasonló lelkiállapotba kerültek, mint az ötvenes évek elején a németek. Az a tény, hogy két bukaresti klubcsapat is bejutott az UEFA-kupa negyeddöntőjébe, sőt mivel a Rapid és a Steaua egymás ellen küzd, az elődöntőben is biztosan lesz képviselője az országnak, valóságos eufóriát eredményezett. A sajtó szokásos visszafogottságával máris az évezred mérkőzéseként emlegeti az összecsapást, ám ha eltekintünk az ilyenkor óhatatlanul felmerülő túlzásoktól, valóban úgy tűnik, hogy az egész országot megmozgató társadalmi eseményről van szó. A románok büszkék arra, hogy az előítéletek ellenére számos futballnagyhatalmat maguk mögé utasítva két együttessel is a legjobbak között lehetnek, ráadásul a Rapid és a Steaua menetelése az UEFA-rangsorban is előkelő helyezést eredményezett a román foci számára. Az esemény súlyát jelzi, hogy a visszavágó televíziós közvetítési jogát egy hírcsatorna szerezte meg, és a politikát háttérbe szorítva a mérkőzés és körítései szolgáltatják az elemzések, beszélgetések témáját. Nem kizárt tehát, hogy két emlékezetes negyeddöntőbeli mérkőzés, valamint a győztes esetleges további diadalai éppúgy felrázhatják a romániai társadalmat, mint a győztes vb-döntő 1954-ben a németeket, és az ország külföldi megítélésén is javíthatnak.
Ehhez azonban az is szükséges, hogy a két szurkolótábor a játékra, valamint kedvencei buzdítására koncentráljon, mert ha inkább azzal foglalkoznak, hogy előbb egymást verjék agyon, majd a kontinens szeme láttára letarolják a fél várost, borítékolható, hogy a bukaresti csoda három napig sem tart majd.