Beszélgetés Kacsó Endrével, a Marosvásárhelyi City’us vezetőedzőjével

– Milyen céllal vágnak neki novemberben a Futsal Kupa elitkörének?

– Tudatában vagyunk annak, hogy roppant nehéz feladat előtt állunk, ugyanis a négyes csoportból mindöszsze egyetlen csapat jut tovább. Ez általában a házigazda szokott lenni, nem csak a pályaelőny miatt, hanem egyszerűen azért, mert mindig a legjobbakat választják szervezőnek. Szerintem sokkal érdekesebb és nagyobb lenne a harc, ha a négy együttes közül az első kettő jutna tovább.

– Ezek szerint esélytelenekként várják a meccseket?

– Bár lehetett volna rosszabb is a tegnapi sorsolás, őszintén megvallva aránylag kevés esélyünk van csoportelsőként végezni. Ehhez nemcsak nagyon jó napot, napokat kell kifognunk, de egy pár meglepetést is kell produkálnunk. Sok minden függ attól, hogy mit produkálunk az első meccsen a tavalyi döntős Sporting Lisszabon ellen. Az elmúlt idényben is  Lisszabonban játszottunk velük, akkor 4-1-re kikaptunk. Ennek ellenére nem biztos vesztesként fogunk kiállni. Rendkívül kemény ellenfél az Iberia Star Tbiliszi, melynek keretében nyolc brazil teremfocista játszik, mint ahogy kényelmetlen ellenfél a Győri ETO is, amelyet a Vásárhelyen is megfordult és a román futsalt jól ismerő portugál Arthur Melo edz. Itt játszik Ion Al-Ioani és Gabriel Dobre is, valamint a Székelyudvarhely néhány egykori magyarországi légiósa. Egyezzünk meg abban, hogy egy második vagy akár harmadik helyezés sem válna szégyenünkre.

– Tavaly elődjének a tisztségébe került, hogy csapata elakadt a legjobb tizenhat között, pedig a hazai bajnokságban a Marosvásárhely akkor is az első helyen állt veretlenül, akárcsak ma. Nem tart attól, hogy kudarc esetén önnek is ajtót mutatnak?

– Ez benne van a pakliban, ilyen az edzői sors. Elődömet viszont nem a nemzetközi kupaporondon elért eredmények miatt menesztették. Egyéb gondok voltak a csapatnál: sem a vezetőségnek, sem a közönségnek nem tetszett, hogy Sito Rivera többnyire csak az általa hozott brazil játékosokat szerepeltette, a hazaiak meg a kispadot koptatták.

– Az elmúlt idényhez képest menynyire nőtt fel a csapat a nemzetközi mezőny követelményeihez?

– Úgy érzem, hogy fejlődtünk, még akkor is, ha néhány alapemberünk távozott, és a helyettük érkezettek közül még nem illeszkedett be mindenki. Gondok vannak a nyáron kimondottan az őszi kupaszereplésre szerződtetett brazil játékosokkal, és fejfájást okoz Csoma Alpár, Răzvan Radu, illetve újabban Szőcs László sérülése is.

– Miért engedték, vagy küldték el a válogatott három meghatározó játékosát, Klein Lászlót, Cosmin Ghermant és Gabriel Molomfăleant?

– Klein családi okok miatt hagyott fel a teremlabdarúgással és a Székelykeresztúrról való ingázással, Molomfălean sérülékenynek bizonyult, bár még folytathatta volna nálunk, míg Ghermant a vezetőség küldte el.

– Mekkora hátrányt jelent a nemzetközi porondon bizonyítani akaró City’usnak a román bajnokság alacsony színvonala?

– Paradoxon módon nekünk nagyon rossz, hogy mindenkit aránylag könynyűszerrel verünk, főként hazai pályán. A fiúknak sokkal több erős mérkőzésre lenne szükségük, olyanokra, mint amilyeneket a nemzetközi kupákban játszottunk és játszunk. Sajnos, a hazai ellenfelek gyengébb képessége a nemzetközi összecsapásokon szokott visszaütni. Legutóbb a hatodik fordulóban a Sepsiszentgyörgytől öt gólt kaptunk hazai pályán, ami megengedhetetlenül sok. Még akkor is, ha egy szintén veretlen csapattal mértük össze az erőnket. Az ok egyszerű: nem mindenki összpontosít kellőképpen.

– Magyarán, lenézik az ellenfelet?

– Nem mondanám, hogy lenézik, csak éppen nem figyelnek oda kellőképpen. Így eshetett meg, hogy a sepsiszentgyörgyiek vezettek, majd 3-1-es állásnál a mi javunkra kiegyenlítettek. Amint egy kicsit összeszedtünk magunkat, ismét ment a játék, így minden a papírforma szerint alakult, és végül begyűjtöttük hatodik győzelmünket.

– Milyen a hangulat egy olyan csapatnál, amelynek tulajdonosa, a nagypályás román foci legújabb bundaügyében érintett Sorin Ţerbea előzetes letartóztatásban várja a korrupcióellenes ügyészség döntését?

– Nem tehetünk mást, mint hogy drukkoljunk neki, és eredményesen focizzunk. Az élet nem állt le, az edzések mennek tovább, a bajnokság, a kupaszereplés zajlik. A klubnak van alelnöke, ebben a helyzetben ő hozza meg a döntéseket. A fiúk megértők, tudják, hogyha késéssel is, de meg fogják kapni a pénzüket.

– A Ţerbea-ügy nem üt vissza másként is a City’usra? Például a bírók nem próbálják „kikészíteni” a csapatot úgy, ahogy a nagypályás fociban tették azt a Marosvásárhelyi FCM-mel például Szászmedgyesen?

– Eddig sem nekünk fújtak a játékvezetők. De olyan csapattal, mely a román válogatott keretének javát adja, semmiként nem szabad botlanunk a hazai bajnokságban.