A magyar vízilabdában másak az elvárások: Vári Attila szövetségi elnök a kapitányváltás okairól, a férfiválogatottról

Ki szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon sok gyönyörű éremre vezette a férficsapatot, ezek történelmi sikerek, amiket soha nem felejtünk el neki. Viszont ebben a pillanatban valószínűleg jót fog tenni egy pici frissítés.

– Märcz Tamás a vb után magára vállalta a felelősséget a szereplésért, viszont az is látszott, mintha a játékosok nem lettek volna kellően motiváltak, nem voltak eléggé élesek. Mi hiányzott Ön szerint ahhoz, hogy a mindenkori válogatottal szemben támasztott alap-, de nem maximális elvárást teljesítve bejussanak a négy közé?

– Azt éreztük, hogy kis harciasság kellett volna az olaszok elleni negyeddöntőben. Nem akarok szakmázni, mert ez a mindenkori szövetségi kapitányok feladata, de elmondható, hogy nagyon jól kezdtünk, de később már nem volt meg a lendület. Ezután pedig nagyon nehéz felállni a padlóról egy hazai rendezésű világbajnokságon, amelyre 8000 ember kilátogat, sajnos a fiúknak nem sikerült, fáradtságot, alulteljesítést láttunk. Nem is feltétlenül eredményességben, hanem elsősorban tűzben és harciasságban szerettünk volna többet látni, de sajnos ez így sikerült, ezért is vontuk le a következtetéseket.

Ezért is nagyon nehéz egy vízilabdázónak vízbe szállni a Margitszigeten, a vízilabda szentélyének számító Hajós Alfréd-uszodában, mert ott csakis a legjobb eredményt tudják elfogadni tőle. De azért vagyok boldog, mert ez azt jelenti, hogy jó úton haladunk, ott vagyunk a világ élvonalában, hiszen mindenki minket akar megverni, ezek szerint jók vagyunk.

– Märcz Tamás a vb után úgy nyilatkozott, ha a világbajnokságot nem Magyarországon, hanem az eredeti helyszínen, Fukuokában rendezik, akkor a keret összetételét illetően néhány, úgymond vagány húzásra már most sort kerít, „kicsit tét nélkül, és ha engedi az elnökség”. Ebből többen arra következtettek, hogy arra utalhatott, nem volt szabad keze a keret összeállításában. Ez félreértés volt?

– Abszolút. A mindenkori szövetségi kapitánynak a feladata az általa kiválasztott legjobb csapattal menni egy-egy világeseményre, és a Magyar Vízilabda-szövetség elnökségének minden lehetőséget, feltételt meg kell teremtenie ahhoz, hogy a legjobb körülmények között készüljenek fel, majd tudjanak játszani. Viszont nem tudok olyan javaslatról, amit egy szövetségi kapitány az elnökség elé terjesztett, és ne azt fogadtuk volna el, hiszen részünkről bármilyen személyi döntésnek már szakmai kimenetele van, ezért a javaslatokat elfogadjuk, és mindenben támogatjuk a kapitányt. Tehát a mindenkori kapitányok feladata meghatározni a csapat személyi összetételét.

Most aztán megmutathatják, ha nemzeti mezt húznak, hogy, igenis, odaértek a válogatottba, és kívánom nekik, hogy minden olyan szép dolgot éljenek át, amit egy vízilabdázó átélhet az életben.

– Amilyeneket Ön is átélt játékosként, például a sydney-i olimpia döntőjében szerzett csavargólja közben. Csodaszámba menő találatát a Tusványoson rendezett panelbeszélgetésen is felemlegették, Önnek is beugrik néha?

– Néha be szokott, de mindig elmondom, anélkül nem lőhettem volna azt a gólt, hogy közösen ne jutottunk volna el az olimpiai döntőbe. Mert az csapatmunka volt, és nagyon örülök, hogy lehetőségem volt olyan gólt lőni, de ehhez egyedül kevés lettem volna. A vízilabdában rengeteg ember, játékos, edző, továbbá a stábok, klubok munkája kell ahhoz, hogy egy csapat jól szerepeljen, ezért is nagyon összetartó ez a közeg, akárcsak a vizes sportágaké, mert így segítjük egymást.