Zsidó ereklyéket állítottak ki Szatmáron

„Előre be vannak osztva a különböző osztályok, és szoros program szerint látogatják a kiállítást. Az a legérdekesebb, hogy eddig bármilyen tárlatot mutattunk nekik, alig várták, hogy vége legyen. Máskor folyton izegtek-mozogtak, de itt fegyelmezetten, feszült figyelemmel követnek végig mindent” – magyarázta lapunknak Felicia Grigorescu, a múzeum szépművészeti részlegének vezetője.

A szakember szerint ez annak tudható be, hogy a fiatalok, bár sokat hallanak naponta különböző fórumokon a zsidó felekezetről, közvetlen kapcsolatba sohasem kerülnek a zsidó kultúrával. „Nemcsak a diákok, de a felnőtt lakosság nagy része sem tudja, hogy például Szatmáron még élnek zsidók, akik templommal, kultúrával, hagyományokkal rendelkeznek. Naponta mennek el az emberek úgy a központban lévő zsinagógák mellett, hogy nem tudatosul bennük, milyen épületeket is látnak. Ezt az anomáliát szerettem volna egy kicsit oldani ezzel a kiállítással” – mesélte a tematikus tárlat apropóján Grigorescu, aki Tóth Zoltán nevű munkatársával közösen rendezte be a kétszobányi bemutatótermet.

A kiállított szertartási tárgyakat a szatmári és nagybányai zsidó hitközség és magánszemélyek kölcsönözték a múzeum számára. Ezeket kétszeresen biztosították, hiszen több értékes darab is van közöttük, így a nap 24 órájában elektronikus riasztórendszer és vagyonőr vigyáz rájuk.

„Mivel a zsidók történelme és vallása hihetetlenül szorosan kapcsolódik egymáshoz, a látogató egy tárlat alkalmával két fontos dolgot követhet nyomon. Láthat kandelábereket, hanukiákat, az imádság kezdetét jelző sófárt, és egyéb ősidőktől használt eszközt, valamint betekintést nyerhet a régió zsidóságának történelmébe” – tette hozzá a muzeológus.

A tárgyak között helyet kapott egy több mint százéves tóra is, amelyet a szatmári zsidók generációkról generációra örökítettek. Ezt meglehetősen ritkán látni, mert egy bank széfjében őrzik, és csak nagyon indokolt esetben veszik ki onnan. „Többször betörtek a nagytemplomunkba, így annak ellenére, hogy minden zsinagógának saját imatekercse van, amelyet fő helyen, lepel alatt kell őrizni, mi mégsem mertük otthagyni. Hatalmas anyagi és eszmei veszteség érne bennünket, ha eltűnne ez a szent pergamen” – közölte korábban lapunkkal Sebők Alfréd, a partiumi város zsidó hitközségének titkára.

A tárgyak mellett látni még fotókat a nagykárolyi zsinagóga külső és belső díszítéseiről, valamint annak az 1905-ben épült templomnak a felvétele is megtekinthető, amelyet 1965-ben leromboltak és helyére rendőrkapitányságot építettek.

Felicia Grigorescu szerint azért számít a városban kuriózumnak ez az ideiglenes gyűjtemény, mert már sok a vegyes házasság, ahol a zsidó felek nem, vagy csak nagyon ritkán tartják meg az ősi rítusokat, és így nekik is fontos adalékanyaggal szolgálhat.

„Mivel már nem tudják a héber vallási nyelvet, és nem volt, kitől megtanulniuk a sokszor bonyolultnak tűnő szertartásokat, nem tudják pontosan, mit is jelentenek ezek a tárgyak. Mi leírásokkal és fotókkal próbáljuk segíteni a tájékozódásban a látogatókat, és olyan korabeli felvételeket is bemutatunk, amelyek explicitebbé teszik a háború előtti, igen gazdag szatmári zsidóságról alkotott képet” – fogalmazott a tárlatvezető.