Városok regényekbe írva

Czinki Ferenc az Egy kocsma város, Totth Benedek pedig Holtverseny című regényét hozta el, a marosvásárhelyi közönség a könyvek megszületésének előzményeiről is megtudhatott részleteket. Totth Benedek tíz évig fordítóként dolgozott, mint mondta, nagyon sokféle szöveggel került szoros kapcsolatba, nagyon jó szerkesztőkkel dolgozott együtt, akik alaposan átnézték a szövegeket, sokat tanult tőlük. Bár mindig szeretett volna saját könyvet írni, annyira megszerette a „fordítósdit”, hogy ezen ambíciói többnyire elsikkadtak. Mikor elhatározta, hogy mégis írni fog, akkor olyan témát választott, amelyhez nem kellett könyvtárazni, utánaolvasni, mert kézenfekvő volt, saját tapasztalatait, élményeit vetette papírra. Bár szándékosan kerülte a helyszín megnevezését, és még az utcákat is átnevezte, kaposvári ismerősei, ráismertek és rácsodálkoztak, hogy mennyire más így megírva a városuk. Sok helyen azt írják a könyvről, hogy ifjúsági regény, a szerző mégsem tartja annak, ám úgy véli, hogy ha egy kamasz elolvassa és megérti, akkor az ifjúságiregény-besorolás is megfelelő.
Czinki Ferenc a kocsmák írója, regényében is a kocsmák szemszögéből ír a szülővárosáról, Székesfehérvárról, amely ma is a legotthonosabb számára. Székesfehérvár egykor koronázóváros volt, aztán mezőváros lett belőle, majd, a szocializmus éveiben ipari város. Most pedig a szerző szerint identitászavarban szenved.
Czinki úgy járta be Székesfehérvár kocsmáit, hogy a helyi emberekkel beszélgetett mindenhol. Nem a főutcák elegáns kávéházait, hanem az úgynevezett köpködőket kereste, ahová csak a helyiek járnak, ahol ismerik egymást az emberek.
A regény megírásának módszertanáról elmondta, van terepmunka és van könyvtárazás is mögötte, hiszen nemcsak az élményt kereste, de utána is kellett olvasnia. A 70-es, 80-as évek kocsmakultúrájával eddig senki nem foglalkozott – mondta, majd elárulta azt is, hogy melyik a világ legszimpatikusabb kocsmája: a Papagáj presszó, ahol gyerekkora óta ismerik, a pultos egyidős a pultjával, igazi vendéglátós, aki szinte unokáinak tekinti a szerzőt és annak barátait. Az irodalmi estet a József Attila Kör, a Nemzeti Kulturális Alap és a Bethlen Gábor Alap támogatta.