
Fotó: A szerző felvétele
2009. augusztus 03., 09:292009. augusztus 03., 09:29
A jelenlevőket Ferencz Attila, a Vigadó igazgatója köszöntötte, majd Ferencz Éva magyartanárnő olvasott fel egy alkalomhoz illő részletet Ignácz Rózsa egyik művéből. Ezt követően Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeum határon túli referense, a vándorkiállítás kurátora méltatta Ignácz Rózsa életútját.
| Ignácz Rózsa (Kovászna, 1909. január 25. – Budapest, 1979. szeptember 25.) író, műfordító, színművész. 1931-ben végzett a színiakadémián Budapesten. 1931– 1939 között a budapesti Nemzeti Színház tagja. 1939–1940 között a budapesti Színházi Magazin párizsi tudósítója. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában (1925). Könyvei a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól, és színháztörténetünk nagy alakjairól szólnak. 1943-ban a Petőfi Társaság tagjai közé választotta. 1945-1947 között lektorként dolgozott a Fővárosi Kiadónál, majd a Református Élet című lap szerkesztője lett. 10 évi kényszerű hallgatás után jelenhetett csak meg 1957-ben elbeszéléseinek gyűjteménye (Tegnapelőtt). Románból és franciából fordított. |
„Bár ő maga Titánia szerepében aratott színpadi sikereket, az általam megismert Ignácz Rózsa mégis egy igazi Puck, egy átváltozóművész. Ha nem ilyen egyéniség lett volna, hogyan lehetett volna annyi arca: író, színész, újságíró, meseíró, mesegyűjtő, a francia és román nyelv elsőrangú műfordítója, drámaíró, bábszínházi, és rádiójáték-szerző. Hogyan tehetett volna emberpróbáló utazásokat Moldvától a távoli Afrikáig és Hawaii-ig. De, mind térben, mind időben is rendkívüli utakat járt be munkássága során, hiszen első regénye, az Anyanyelve magyar, a II. világháború előtti Kolozsvár embereit mutatja be, posztumusz megjelent utolsó műve pedig a Szent László korába kalauzol” – magyarázta Szebeni Zsuzsa.
A kiállítást az Ignácz Rózsa centenáriumi emlékév keretében szervezték, de igazi szerepe az, hogy felhívja a figyelmet egy méltatlanul elfeledett életműre. A tárlat augusztus 25-éig látogatható a Vigadóban, majd Ignácz Rózsa szülővárosán, Kovásznán át Kolozsvárra, Budapestre Sümegre és Bukarestbe szállítják az anyagot. A helyszínek közül Kovásznán és Kolozsváron tudományos konferencia is kíséri a megnyitót.
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.