
Fotó: Kristó Róbert
Egyéni tárlattal jelentkezett az ebben a hónapban 60. életévét betöltő Turcza László csíkszeredai festőművész. Az Ave Art Galériában tegnaptól október 15-ig megtekinthető kiállításnak rendhagyó módon nem volt megnyitója.
2013. szeptember 24., 16:462013. szeptember 24., 16:46
2013. szeptember 24., 17:022013. szeptember 24., 17:02
„Nem szeretem a szereplést, úgy gondolom, hogy minden képzőművészeti tárlat önmagáért beszél” – fogalmazott az alkotó. Mint mondta, nem is annyira a születésnap miatt döntött úgy, hogy tárlattal jelentkezik, hanem mert összegyűlt egy tartalmas anyag.
Az alkotó „tempóját” dicséri Túros Eszter művészettörténész is: „Turcza ugyanolyan fegyelmezett és intenzív tempóban dolgozik, mint évtizedekkel ezelőtt. Jól ismert, mégis különös, légies figurák, fesztelen, kacér nők, akik otthonosan lakják be Turcza színpompás, végtelennek tetsző felületeit, folyton visszatérő szimbólumaival berendezett szcénáit. Témája örök, a talány is az, csak mintha kissé a változó időkhöz igazítaná azt, vagy legalábbis időről időre újra megformálná, felelevenítené alakjait. Pucér idomok, hosszúkás kezek, furcsán kicsavarodó ujjak, jellegzetes arcok, gesztusok, tekintetek, stilizált ruhadarabok, maszkok, kiegészítők, zeppelines álomkép, tündérmese, mely könnyen magával ragad.” A csíki képzőművészt az utóbbi években jobban foglalkoztatják a kompozíciók, ez érezhető lesz a tárlaton, ahol a sajátos női portréi és csoportképei „egyensúlyba kerülnek”. Turczát ugyanis, amint lapuknak vallotta, csak emberalakok, személyek lelkiállapotai foglalkoztatják, ezeket próbálja megragadni, nem érez abban kihívást, hogy például tájképeket fessen. „Nem kell kitaláljam a képet. Emberek között élünk, és ezek a témák maguktól adódnak. Számomra elég egy tekintet, egy markáns profil másodperc-töredéknyi mozdulatlansága, mi képzőművészek ugyanis intenzív vizuális memóriával rendelkezünk, és az, amit láttunk egyszer, két hét múlva ugyanúgy elő tud jönni. Másrészt nem azért festem a nőket, mert ők a szebbik nem képviselői, hanem számomra egy esztétikai nyelvezet kialakítását tették lehetővé, amellyel sokkal érzékletesebben tudom kifejteni a mondanivalómat” – magyarázta Turcza. A színek ismét foglalkoztatják, mint mondta, lezárult egy „sötétebb korszaka”, amikor a képek hátterét visszafogottabban színezte. Mint mondta a művész alaphangulata akarva-akaratlanul mindig rányomja a bélyegét az alkotásainak hangulatára.
A székelyudvarhelyi származású Turcza László egyébként autodidakta módon képezte magát, majd 1978-ban Fazakas Csabával, Köllő Sándorral, majd Erőss Istvánnal Stúdió 4 néven művésztársaságot alapított Csíkszeredában. 1990 óta a Csíki Székely Múzeum képzőművészeti gyűjteményének kezelője és restaurátora. Képei különleges, látomásos, elvont világot idéznek.
Szőcs Lóránt
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
szóljon hozzá!