Turcza László jubileumi tárlata

„Nem szeretem a szereplést, úgy gondolom, hogy minden képzőművészeti tárlat önmagáért beszél” – fogalmazott az alkotó. Mint mondta, nem is annyira a születésnap miatt döntött úgy, hogy tárlattal jelentkezik, hanem mert összegyűlt egy tartalmas anyag.

Az alkotó „tempóját” dicséri Túros Eszter művészettörténész is: „Turcza ugyanolyan fegyelmezett és intenzív tempóban dolgozik, mint évtizedekkel ezelőtt. Jól ismert, mégis különös, légies figurák, fesztelen, kacér nők, akik otthonosan lakják be Turcza színpompás, végtelennek tetsző felületeit, folyton visszatérő szimbólumaival berendezett szcénáit. Témája örök, a talány is az, csak mintha kissé a változó időkhöz igazítaná azt, vagy legalábbis időről időre újra megformálná, felelevenítené alakjait. Pucér idomok, hosszúkás kezek, furcsán kicsavarodó ujjak, jellegzetes arcok, gesztusok, tekintetek, stilizált ruhadarabok, maszkok, kiegészítők, zeppelines álomkép, tündérmese, mely könnyen magával ragad.” A csíki képzőművészt az utóbbi években jobban foglalkoztatják a kompozíciók, ez érezhető lesz a tárlaton, ahol a sajátos női portréi és csoportképei „egyensúlyba kerülnek”. Turczát ugyanis, amint lapuknak vallotta, csak emberalakok, személyek lelkiállapotai foglalkoztatják, ezeket próbálja megragadni, nem érez abban kihívást, hogy például tájképeket fessen. „Nem kell kitaláljam a képet. Emberek között élünk, és ezek a témák maguktól adódnak. Számomra elég egy tekintet, egy markáns profil másodperc-töredéknyi mozdulatlansága, mi képzőművészek ugyanis intenzív vizuális memóriával rendelkezünk, és az, amit láttunk egyszer, két hét múlva ugyanúgy elő tud jönni. Másrészt nem azért festem a nőket, mert ők a szebbik nem képviselői, hanem számomra egy esztétikai nyelvezet kialakítását tették lehetővé, amellyel sokkal érzékletesebben tudom kifejteni a mondanivalómat” – magyarázta Turcza. A színek ismét foglalkoztatják, mint mondta, lezárult egy „sötétebb korszaka”, amikor a képek hátterét visszafogottabban színezte. Mint mondta a művész alaphangulata akarva-akaratlanul mindig rányomja a bélyegét az alkotásainak hangulatára.

A székelyudvarhelyi származású Turcza László egyébként autodidakta módon képezte magát, majd 1978-ban Fazakas Csabával, Köllő Sándorral, majd Erőss Istvánnal Stúdió 4 néven művésztársaságot alapított Csíkszeredában. 1990 óta a Csíki Székely Múzeum képzőművészeti gyűjteményének kezelője és restaurátora. Képei különleges, látomásos, elvont világot idéznek.

Szőcs Lóránt