Tisztító források

A két fiatal történész tollából a csíkszeredai Pro Print Kiadó gondozásában megjelent, bevezető tanulmánnyal ellátott és sok forrásiratot összesítő kiadvány kapcsán – az MNSZ történetéből nemrég szintén könyvet író – Lönhárt elmondta: tagadhatatlan, hogy a szövetségnek az illúziók és elvárások, illetve az elért eredmények közötti mérlege negatív.

Arra utalt, hogy a második világháborút követő új helyzetben a romániai magyarság érdekképviseleteként magát meghatározó MNSZ az évek során, 1953-ban bekövetkezett megszűnéséig tulajdonképpen a Román Munkáspárt magyar tagozatává, azaz a kommunista hatalom magyar hivatalos szervévé vált.

Mindig is szakmai vita tárgyát képezi, hogy az érdekképviselet, illetve a pártpolitika között hol van az egyensúly. Mindenesetre a kötetben olvasható iratanyag az MNSZ-ről teljes képet nyújt, amennyiben a történetkutatásban egyáltalán szó lehet teljességről – foglalta össze Lönhárt Tamás.

Olti Ágoston szavai szerint sokáig mítoszok keringtek arról, hogy az MNSZ iratanyaga egyáltalán megmaradt-e az évtizedek során. „A véletlennek köszönhető, hogy ezek a források a birtokunkba kerültek, és arra törekedtünk, hogy a szervezet életét tükröző iratokat tegyük közzé” – mondta a Tismăneanu-jelentés összeállításában is tevékenykedő kutató.

Nagy Mihály Zoltán elsősorban az EME-ének köszönte meg, hogy emez lehetővé tette számára a kutatást, és sajnálatát fejezte ki, hogy a mai „divat” a kutatóknak legfeljebb egy-másfél éves „projektek” keretében nyújt munkalehetőséget, holott „ennyi idő legfeljebb arra elegendő, hogy a kutató feltérképezze a keresett iratokat őrző levéltárakat és gyűjteményeket”. Elhangzott: az erdélyi magyar kutatók munkáit román nyelven is ki kell adni, különben a román ajkú olvasóközönséghez nem jutnak el a magyarság történetével kapcsolatos ismeretek.