The rite: a középszer démona – FILMKRITIKA

Démonológia és ördögűzés témájában sem könnyű manapság bármi újat mondani, hiszen Az ördögűző című 1973-as klasszikus alapműben William Friedkin tulajdonképpen mindent elmondott, amit a témáról lehet és érdemes. Ettől függetlenül persze a film sikerén felbuzdulva született néhány gyenge utánérzés, de azok rendszerint nívójukhoz méltó fogadtatásban részesültek. Üdítő kivétel volt két évvel ezelőt Oren Peli kamaradrámája, a mindössze kétszereplős Paranormális tevékenység, amelyben a Blair Witch – Ideglelés és a .REC című spanyol horrorfilm vizuális megoldásait felhasználva amolyan videodokumentumként közelítette meg az alaptémát – bár voltak fanyalgók, ez a feldolgozás azért mindenképpen kimagaslott az addigiak közül. A hullámhegyet azonban idén újabb hullámvölgy követi: az 1408 után ismét a horrorműfajhoz visszatérő Mikael Hafstrom filmje, A rítus ismét csak felvonultatja a műfaj összes sztereotípiáját – anélkül, hogy bármi újat hozzátenne.

A történet főhőse Michael Kovak, aki apjával együtt a családi temetkezési vállalkozást működteti, és meghatározó gyermekkori élménye az, hogy édesanyja halálát követően az ő temetésre való előkészítéséhez is asszisztálnia kellett. A Kovak család amúgy magyar származású, ezért aztán a magyar néző abban az élményben tobzódhat, hogy előbb az apát játszó Rutger Hauer, majd később Anthony Hopkins gagyogja el mérsékelten ékes magyarsággal a „szerelmem, virágom, gyönyörűségem” szavakat. Hogy a főhős miért éppen magyar, az nem derül ki – talán azért, mert néhány jelenetet Budapesten forgattak, talán azért, mert az alkotók szemében még mindig mi testesítjük meg a sötét múlt misztikus, félelmetes babonáihoz leginkább kapcsolódó nemzetek egyikét, ami például Teller Ede vagy Neumann János az Egyesült Államokban kifejtett tevékenységének fényében némiképp vicces, de végső soron mindegy. A lényeg, hogy Michael megérzi az elhivatást a papi pálya felé, ám a szeminárium elvégzését követően tudatosul benne, hogy valójában nem is hisz Istenben.

A szeminárium vezetője azonban meglátja benne a potenciált, ezért a Vatikánba küldi, hogy ott a még az egyházon belül is kényes témának számító ördögűzés alapjaival ismerkedjen meg. Itt az Anthony Hopkins által játszott veterán ördögűző, Lucas atya veszi a szárnyai alá, de a tanítványnak hamarosan egyedül kell szembeszállnia azzal, amiben tulajdonképpen nem is hisz.

A sztori sajnos nem sokat tesz hozzá Az ördögűzőből már ismert alapszituációhoz. Itt is két pap viaskodik a gonosz ellen, itt is láthatunk démon által megszállt, eltorzult arcú fiatal lányt, de a film annak ellenére sem képes a nagy elődhöz fölnőni, hogy szakértők szerint A rítusban a legszakszerűbb az ördögűzési procedúra bemutatása. (Az viszont érdekes adalék, hogy a vatikáni előadóteremben a leghipermodernebb technológia segítségével oktatják az ördögűzést a wannabe-exorcistáknak.)
Bár az elején úgy tűnik, A rítus azzal kerüli majd el a műfaj csapdáit, hogy úgy teremt feszültséget, hogy mellőzi az explicit, horrorisztikus képek bemutatását, ez a film második felében véget ér, és az amúgy is komor színvilágú, sötét tónusú képekhez és önmagukban is feszültséget sugalló beállításokhoz hatásvadász hang- és képi effektusok csatlakoznak, az átlagos, „váratlanul jól hozzuk rá a frászt a nézőre” jellegű thrillerek szintjére sülylyesztve a filmet.

A művön még Sir Anthony Hopkins zsenialitása sem segít – a veterán színészóriás már csak a kisugárzásával is képes valamelyes mértékben lendíteni a nívón, de egy összefércelt, igencsak kiszámítható forgatókönyvön akkor sem tudott volna segíteni, ha történetesen az öszszes szerepet ő játssza. A rítus ugyan alapvetően a hit és a kétely közötti feszültség miatt őrlődő ember vívódásáról szeretne szólni – ehelyett azonban egy agyonrágott és többször megemésztett téma újbóli felöklendezésévé válik. Az alkotók ezúttal sem voltak képesek megszabadulni a középszerűség démonától. n Balogh Levente

A rítus (The Rite. Amerikai misztikus thriller, 114 perc, 2011). Rendezte: Mikael Hafstrom. Producer: Tripp Vinson, Beau Flynn. Szereplők: Sir Anthony Hopkins, Colin O’Donaghue, Alice Braga, Toby Jones, Marta Gastini, Rutger Hauer. Írta: Michael Petroni. Kép: Ben Davis. Zene: Alex Heffes. Értékelés az 1–10-es skálán: 6