Testbeszéd és esti mese herceggel és hercegnővel

Georg Büchner klasszikusát sokan sokféleképpen feldolgozták és értelmezték már, most Várad is beállhat azoknak a városoknak a sorába, amely teljesen saját verzióval büszkélkedhet. Olyannal, amelyek mindazoknak kedves lehet, akik szeretnék a főleg prózai szerepekben látott váradi színészeket egy teljesen más, eddig szinte rejtett oldalukról megismerni.

Azért csak „szinte” rejtett ez az oldal, mert néhányukról mostanáig is tudvalevő volt, hogy remekül mozog, vagy éppen csodás komolyzenei énekhangjuk van, de mindeddig nem volt terük arra, hogy ezeket a képességeiket kibontakoztassák. Olyan is van persze, akiről tényleg nem tudhattuk ezt: Varga Balázs, a társulat évad elején csatlakozott tagja Leonce szerepében úgy köpi a büchneri filozófiát, hogy közben a lába a nyakában van. Aztán a feje a hóna alatt, és így tovább. Miután pedig Dimény Levente is csatlakozik hozzá, világossá válik, hogy különösebben komolyan sem kell venni ezt az egészet – felszabadult nevetés tört ki a nézőtéren –, de mégis jelenthet csemegét a két biztos és kontrollált mozgású színész szóbeli és fizikai párbeszéde.

Persze aki sztepptáncot vagy dzsesszbalettet szeretne látni, továbbra is inkább máshol keresse azt, hiszen ebben a darabban a tánc nem tangó- és rumbalépésekből áll össze, sokkal inkább egy olyan, a gesztusok által kifejező, üzenetet közvetítő mozgásforma, amit akár a kortárs balettel lehetne rokonítani, ha profi táncosok művelnék. De nem azok művelik – leszámítva a Nagyvárad Táncegyüttes két művésznőjét – hanem „csak” színészek: olyan, nagyrészt a fiatal generációhoz tartozó férfiak és nők, akik láthatóan örömmel mutatják meg: ilyet is tudnak, s ettől lesz igazán jó hangulatú az egész.

A fülbemászó „cirkuszi” zene és az eredeti koreográfia mellett még egy klasszissal emelték az előadás fényét Maria Pitea mesébe illő díszletei és jelmezei: érdemes csak a törékeny Lénát (Ababi Csilla) figyelni, az ő három kosztümje is elég szépség egy estére, és akkor még a többiről nem is beszéltünk: babaruhák, fodros szoknyák, minimalista fekete overallok, maszkok között kapkodhatjuk a fejünket. Külön érdekesség a király szerepében Kardos M. Róbert – a ló túlsó oldalán tanyázó komikusi teljesítménye döbbenetesen más, mint amit eddig tőle megszoktunk, és meglepetés: működik! n Nagy Orsolya

Leonce és Léna – Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, 2011. Szerző: Georg Büchner. Rendező-koreográfus: Baczó Tünde. Zeneszerző: Cári Tibor. Díszlet- és jelmeztervező: Maria Pitea. Dramaturg: Gálovits Zoltán. Szereplők: Kardos M. Róbert, Varga Balázs, Ababi Csilla, Dimény Levente, Tóth Tünde, Szotyori József, Gajai Ágnes. A Popo birodalom tagjai: Csatlós Lóránt, Gajai Ágnes, Győrffi Katalin, Kocsis Gyula, Kerekes Dalma, Tóth Albert Bálint.