HIRDETÉS

Tamási Áron nemcsak az Ábelt jelenti: megemlékezés-sorozatot tartanak Farkaslakán

Kiss Judit 2017. szeptember 14., 10:28

Tamási Áron életművének jelentőségére hívja fel a figyelmet a szombaton kezdődő ötnapos rendezvénysorozat, amelyet a Hargita megyei Farkaslakán tartanak annak apropóján, hogy 120 éve látta meg a napvilágot az író, a falu nagy szülöttje.

Fotó: Farkas Antal

A Farkaslakán 120 éve született Tamási Áron írói, gondolati nagyságára szeretnék felhívni a figyelmet a szülőfaluban szervezett, szombaton kezdődő ötnapos rendezvénysorozattal, amelynek mottója: „Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot”.

Hadnagy Jolán, a főszervező Farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke a Krónika kérdésére elmondta, a jubileumi esemény arra szeretne összpontosítani, hogy a Kossuth-díjas író jelentősége ne „skatulyázódjék be” a köztudatban: ne pusztán a sírhelyre, az Ábel-trilógia főhősére, esetleg egy idézetre és ne csupán a szülőházra korlátozódjék.

HIRDETÉS

„Bár sokan érkeznek ide, legtöbben csak megnézik az épületet, a sírt, és a látogatás kipipálva. Arra is fel szeretnénk hívni a figyelmet a falu több pontján zajló rendezvénysorozattal, hogy

nemcsak a szülőház köthető az író emlékéhez: húgának, Ágnes néninek a felújított portája is látogatható, kulturális központként működik állandó kiállítással

– itt is szervezünk rendezvényeket a mostani ünnepség keretében. Tudni kell, hogy az Ágnes néni házába tért haza sokszor Tamási Áron, itt is alkotott” – fejtette ki Hadnagy Jolán.

Dokumentumfilm farkaslaki visszaemlékezőkkel

A szervező elmondta, a volt elemi iskola épülete is az emlékhelyek sorába tartozik, itt tanult meg Tamási írni, úgyhogy itt is szerveznek eseményeket. Az 1897. szeptember 20-án született íróra emlékező ünnepet az egyesületen kívül a helyi iskola és önkormányzat, az udvarhelyi Tamási Áron Gimnázium szervezi.

Fotó: mti

Az első, szombati napon irodalmi vetélkedőt tartanak felvidéki, magyarországi és udvarhelyi iskolás csapatok részvételével, majd

a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) 14 tagja is Farkaslakára érkezik, három kiadványt mutatnak be, és kiállítás is nyílik.

Az MMA közölte, tavaly szeptember 30-án rendezték meg a Pesti vigadóban a Jégtörő írók című emlékülést, amely Tamási és Sütő András munkásságát elemezte, elsődleges célja Tamási halálának ötvenedik, Sütő halálának tizedik évfordulója volt. A konferencia előadásainak anyagából idén kiadvány jelent meg, amelyet szeptember 16-án Farkaslakán is bemutatnak.

Az erdélyi könyvbemutató-körút keretében az MMA küldöttsége megkoszorúzza Sütő és Tamási sírhelyét is.

A farkaslaki rendezvények védnöke Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke.

Hadnagy Jolán azt is elmondta, vasárnap a Tamási Áron nyomában Farkaslakán című kiadványt mutatják be, amely Jakab Emil helyi fotós munkáival, valamint az írótól vett idézetekkel idézi fel emlékét.

Vasárnap este Novák Lajos Tamási Áron élő emlékezete című dokumentumfilmjét vetítik,

mint a szervező rámutatott, az alkotás két évig készült, érdekessége, hogy olyan farkaslaki interjúalanyok szólalnak meg benne, akik még találkoztak az íróval, de beszél a filmben özvegye, a 87 éves Basilides Alíz is.

Fotó: Barabás Ákos

A szervezők természetesen a helyi közösséget is aktívan bevonják az ünneplésbe, a farkaslaki diákok a Szegény ördög című mesejátékot adják elő, majd a Virgoncz néptáncegyüttes lép színpadra.

Akit Erdély adott a magyar irodalomnak

Tamási Áron (1897–1966) Tamási Dénes és Fancsali Márta gyermekeként látta meg a napvilágot. Tizenhárom esztendős korában a bal tenyere súlyosan megsebesült, és mint mezei munkára alkalmatlan gyerek kezdhette meg iskoláit Székelyudvarhelyen, majd világháborús katonáskodása után Kolozsváron.

Rövid amerikai tartózkodása (1923–25) alatt – a távolban és idegenben – talált rá költői-írói világára, mely egész életművét átszövi.

„Megmozdult benne a székely lélek egész folklorisztikus mélysége, a magával hozott és gyermekkorában befogadott hagyomány, a székely humor, kedély, észjárás, a szavak fűzésének s a mondatok építésének esztétikai kedve, legfőképpen pedig népének emberi tartása” – jellemzi Tamási munkásságát Féja Géza, a barát és az első monográfia írója.

A Bajszerző nagyvilág (1926) című társadalomrajz, a Szűzmáriás királyfi (1928) és a Czímeresek (1931) című regényeivel egy időben írta első, klasszikus novelláit. Életművének egyik csúcspontjára 1933–34-ben jutott, mikor megjelent Ábel-trilógiája, máig legnépszerűbb regénye.

Drámaírói pályája is ez idő tájt bontakozott ki. Görög klasszikusoktól tanulva, a XX. század avantgárd áramlatait is átszűrve magán, 1932-ben írta „székely népi játékát”, az Énekes madár című színművet. A föld és az ég, az ember és a természet misztikus egységéről tervezett regénytrilógiából a Jégtörő Mátyás (1935) és a Ragyog egy csillag (1939) jelent meg.

Tamási ekkor már nemcsak az erdélyi, hanem az egyetemes magyar irodalom elismert alkotója.

1939-ben adta ki Szülőföldem című művét, mely az Amerikából a falujába hazautazó író vallomása. A művet a háború után elhallgatták, második, hasonmás kiadása csak 1986-ban Bázelben jelenhetett meg.

Fotó: Farkas Antal

A háború utáni kultúrpolitika igyekezett elfeledtetni Tamási Áron publicisztikai munkásságát és közéleti tevékenységét is. A II. világháború Budapestre sodorta. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1934-től), 1945–47 között az Országgyűlés tiszteletbeli képviselője, 1948-ban kiszorult az irodalmi életből. Teljesen háttérbe állították, az enyhülés kezdetét a Nagy Imre-kormánytól kapott Kossuth-díj (1954) jelzi.

Tizenegy év távollét után először 1956 augusztusában látogathatott haza szülőföldjére.

A forradalom első napjaiban nyilatkozata hangzott el a rádióban, december 28-án pedig az írószövetség taggyűlésén a magyar írók elvi nyilatkozataként felolvasta Gond és hitvallás című írását. 1957–58-ban többször tanúnak idézték, vallatták. 1966. május 26-án hunyt el Budapesten, kívánságára Farkaslakán, a templom mögötti két cserefa között helyezték örök nyugalomra.

Budapesten az Alkotás utcában elhelyezett emléktáblán arra a magyar íróra emlékszik felirat, „akit Erdély adott a magyar irodalomnak”.

Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam.

Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem” – írta Tamási Áron.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS