Szilasi László szegedi irodalomtörténész, író olvasott fel Kolozsváron

Szilasi elmondta, bár ez az első önálló regénye, nem ez az első próbálkozása a szépirodalom területén, hiszen korábban Kanetti Norbert álnéven közölt novellákat irodalmi folyóiratokban, majd 1994-ben a Magyar Napló hasábjain jelent meg folytatásokban a Németh Gáborral közösen írt fiktív levelezés, amely aztán Kész regény címmel jelent meg kötetben. Németh és Szilasi Gabriely György, illetve Poletti Lénárd álnéven írt leveleinek keltezése 1936-os. Gabriely, egy hegyi gyógyszálló teniszedzője és egyben könyvtárosa levélben kéri barátja, Poletti segítségét, aki egy alföldi falucska gyógyszerésze, mivel a szállodában történt különös bűnesetek miatt gyanúba keveredik. „Tulajdonképpen Németh Gábor kézen fogva vezetett engem ebben a történetben, hét levelet írt Polettihez, mire elkezdtem válaszolni neki, de addigra a leveleiben már olyan pontosan megrajzolta Poletti Lénárd alakját, hogy nekem már csak folytatni kellett a játékot. E levélváltás kapcsán mondta Darvasi László író, hogy mindannyian ugyanabban a szarban vagyunk, de egyesek – ránk célzott – kipipiskednek a szarból, hiszen Gabriely teniszedző és egyben könyvtáros volt, Poletti pedig egy kis porfészekben élt, de Franciaországban végezte tanulmányait” – magyarázta Szilasi.

„A magyar irodalomnak jelenleg az a legnagyobb baja, hogy mindenki nagy műveket akar írni. Lehetne nagyon ügyes rövid regényeket írni, de mindenki arra törekszik, hogy óriási művet írjon. Ráadásul a mondat túlgyőzte magát az irodalmunkban. Mindenki azon kattog, hogy saját mondata legyen, és ez minden mást háttérbe szorít” – fejtegette Szilasi. A szakember felidézte, hogy Ottlik Géza vezette be ezt a fajta mondatközpontúságot. „Ottlik mondta, Esterházy felfújta, Balassa Péter meg ráharapott. Azóta minden magyar író arra törekszik, hogy tökéletes mondatai legyenek” – magyarázta Szilasi László. A Szentek hárfája egyébként egy 1924-ben történt rejtélyes és megmagyarázhatatlan gyilkosság utáni, különböző időben történő nyomozásokról szól, így a cselekmény több darabból áll össze, és 1928 és 1989 között zajlik. Bár sokan történelmi regényként, még többen krimiként emlegetik a művet, maga Szilasi mindkét meghatározás ellen tiltakozik. „Nem áll ellen a szöveg annak, hogy történelmi regényként olvassák, de nem volt ilyen szempontom a megírásakor. Egy becsületes kriminek pedig nem lehet metafizikai magyarázata, tehát nem lehet a tettes mondjuk szellem, míg ebben a könyvben éppen valami ilyesmi derül ki. Tehát én nyilvánvalóvá tettem, hogy ez nem krimi, sokan mégis így kezelik” – magyarázta a szerző.

Az alkotói folyamatról elmesélte, hogy egy betegség idején állt össze a fejében a regény szerkezete, ezt a vázlatot lejegyezte, majd cetlikre írta az ötleteit, és ezek segítségével írta meg a könyvet. „Esterházy szokta mondani, hogy csak Goethe írt olyan műveket, amilyeneket akart, mindenki más olyanokat ír, amilyet tud. Én ilyet tudtam” – fogalmazott az író, akit egyébként Jókai-szakértőként is emlegetnek, több könyvet írt Jókai Mór munkásságáról. „A volt tanárom, Szörényi László szerint Jókai műveit csak a sznobok utálják. Szerinte – és én is egyetértek vele – Jókai fantasztikus író volt. A szakma valamiért úgy könyvelte el, hogy Jókai rossz író, mert népszerű volt, míg Kemény Zsigmond a korszak íróóriása. Én személy szerint Keményt ki nem állhatom” – tette hozzá Szilasi.