Nagy Csongor Zsolt a Nagy Romulus, a hatalmát vesztő utolsó nyugatrómai császár szerepében
Fotó: Czinzel László/ Harag György Társulat
Erőteljes és határozott rendezői kézjegyet magán viselő, rendkívül letisztult látványvilágú, felesleges hangsúlyok nélküli, dinamikus színészi játékot felvonultató előadás A Nagy Romulus, amelyet Bocsárdi László állított színpadra a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával. A premiert a hét végén tartották, az előadás egyik fő üzenete: sem a múlt, sem a jövő nincs a kezünk ügyében, csak a jelen.
2021. szeptember 20., 19:532021. szeptember 20., 19:53
Mit üzen a jövőnek és mit üzen a jelennek egy világhatalom eltűnése és egy, a történelem süllyesztőjében elmerülő birodalom végvergődése? – ezeket a kérdéseket járja körül Friedrich Dürrenmatt német drámaíró 1950-ben írt, A Nagy Romulus című darabja, amelyet Bocsárdi László kétszeres UNITER- és Jászai-díjas rendező állított színpadra a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával.
Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója harmadszor dolgozott a szatmári társulattal: két évvel ezelőtt a Scapin című előadást, azelőtt a számos fesztiválon szereplő Tévedések vígjátékát állította színpadra. A mostani darabválasztás nem véletlen: mint maga a rendező hangsúlyozta,
Maga a darabválasztás is arra irányítja a figyelmet, hogy egy változó korban élünk, korszakhatáron, amikor a nagyívű változások, a barbárok bejövetele, egy szokás- és világrend megrendülése áll a küszöbön. Mai korunkról, mai korunknak szól a Nagy Romulus derűsen fájdalmas, tragikomikus története, amely a Római Birodalom hanyatlásának témáján keresztül egy elvesző világról beszél éppúgy, mint a művész, az értelmiségi mindenkori felelősségéről.
A barbár germánok fejedelme, Odoaker szerepében Méhes Kati (jobbra)
Fotó: Czinzel László/ Harag György Társulat
Dürrenmatt a II. világháború élményeit feldolgozva, azaz egy szélsőségesen agresszív, tömegeket manipuláló birodalom kegyetlenségei kapcsán fogalmazza meg, hogy nem erkölcsös védeni egy romlott társadalmat. A tyúktenyésztési szenvedélyének élő, a történelem folyását mintegy felülről szemlélni akaró utolsó császár groteszk, egyszersmind bölcsen látnoki figuráját kiválóan jeleníti meg Nagy Csongor Zsolt.
Ahogyan Nagy Csongor Zsolt nagyszerű alakításának köszönhetően minden további nélkül elhisszük azt is: a Nagy Romulus önmaga és a birodalom sorsát látja bölcsen előre, sztoikus belenyugvással, családja és alattvalói környezete számára érthetetlen nyugalommal várja bukását, amikor a barbár germánok támadni kezdik birodalmát.
Fotó: Czinzel László/ Harag György Társulat
A Római Birodalomba pedig végül betörnek az egykori hatalmas császárság pusztulása után a barbárok. Fejedelmük, Odoaker alakját Méhes Kati formálja meg, alakítása letisztult, míves, hatásos. A római öltözetektől gyökeresen elüt az ő viselete: egy mai üzletember vagy politikus hivatalos öltönyét, hófehér inget és nyakkendőt hord a nemtelen figura, aki sem férfi, sem nő, avagy férfi is, nő is egyszerre.
Az előadás tere leegyszerűsített tér, az egyszerű vonalak, az első felvonásban szinte megbontatlan szürke falak felerősítik a színészi jelenlétet, a színészi játékot, a jelmezeket és az elhangzott szavakat is. Mindez csak aláhúzza a rendezői koncepció letisztultságát. A különleges látványvilág, Bartha József UNITER-díjas díszlettervező és Cs. Kiss Zsuzsanna jelmeztervező munkája az előadás vizuális összhangját, az egységességet erősíti.
Fotó: Czinzel László/ Harag György Társulat
Említésre méltó a hangeffektusok használata és játéka is: a mikrofonba mondott szavak, mondatok elidegenítő hatásúak. Több jeleneten keresztül hangzanak föl zenei vagy különböző hangokkal való aláfestések, amelyek fokozzák a történetben tapintható feszültség, bezártság, kényelmetlenség érzését. Míg az első felvonásban az látható és érzékelhető, hogy a mennyezetig érő szürke falak mintegy „rácsukódnak” a történésekre, a második felvonásban kinyílik a tér. Megváltozik a látványvilág: a színpad hátsó részében sötétzöld lombok, méregzöld fű sejlik föl, dombszerűen emelkedő ligetre nyílik rálátás.
Az előadás egyik üzenete abban a monológban fogalmazódik meg, amelynek távlatában a Római Birodalom eltűnésének története kitágul: egy összetett, árnyalt és gazdag világ eltűnéséről van szó, amikor világunkból tovatűnnek a tengerek lakói, a delfinek, amikor a pezsgő városok, virágzó mezők, maga az élet tűnik el. Hiszen ezt is jelképezheti Róma: a lelkünkben élő egykori, letűnt birodalmat, amely egyesítette a különböző népeket, azt a birodalmat, ahol a vallásukat szabadon megélhették az egyes nemzetek, egy összetett, sokszínű multikulturalitást, ami kulturális gazdagságot jelent.
És ez az, amire vigyáznunk kell – fogalmazott a rendező az előadást követően, kifejtve, Dürrenmatt tragikomikus, expresszionista látomása azt is megfogalmazza: sem a múlt, sem a jövő nincs a kezünk ügyében, csak a jelen.
Az előadás szereplői: Nagy Csongor Zsolt, Moldován Blanka, Budizsa Evelyn, Bodea Gál Tibor, Bocsárdi Magor, Rappert-Vencz Gábor, Gaál Gyula, Szabó János Szilárd, Kovács Nikolett, Rappert-Vencz Stella, Orbán Zsolt, Diószegi Attila, Kovács Éva, Méhes Kati, Poszet Nándor, Frumen Gergő, Varga Sándor és Zákány Mihály. A produkció zeneszerzője Bocsárdi Magor, light-designere Bányai Tamás, rendezőasszisztense Szabó Franciska, ügyelője Varga Katalin, súgója Kófity Annamária volt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A korábbi évekhez hasonlóan idén is székelyföldi turnéra indul a kolozsvári Puck Bábszínház magyar társulata.
Átadták az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) díjait Kolozsváron a Protestáns Teológiai intézet dísztermében a kultúra területein tevékenykedőknek.
A 150 éve született Csiszár Lajos életművét szeretnék közelebb hozni a nagyközönséghez Marosvásárhelyen, ahol városnéző sétákkal idézik fel a szecesszió meghatározó helyi alakjának munkásságát.
Spiró György Elsötétítés című drámájából készült előadást mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Az utókor „méla, halkszavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet maga után hagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából.
Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szept. 30. ̶ Debrecen, 1991. január 24.) szerkesztő, kritikus, prózaszerző életművére összpontosító, kétnapos konferenciát és irodalmi rendezvényt szerveznek Kolozsváron.
A nagybányai festőiskola ritkán látható alkotásait bemutató tárlat nyílik április 18-án, szombaton Nagyváradon, a római katolikus püspöki palotában – közölte a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtószolgálata.
Összesen csaknem háromszázezer nézőt vonzott eddig a Káel Csaba Magyar menyegző című filmje, amelyet Magyarországon több mint kétszázezren, a határon túl pedig kilencvenezren láttak eddig.
A Nemzeti Archívum munkájának köszönhető válogatás nem csupán médiatörténeti érdekesség, hanem olyan hagyomány élő lenyomata, amely immár hivatalosan is hungarikummá vált: ez a déli harangszó.
A Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) hivatalos partnerségi megállapodást kötött
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!