Mesepremier Nagyváradon

A magyarországi színész, rendező és dramaturg az Ezeregyéjszaka meséinek egyik legismertebb történetét dolgozta fel, a zenét Venczel Péter, a Kolozsvári Magyar Opera énekese szerezte hozzá, és a váradi társulat rendezője, Vadas László vitte színre.

A darab szereposztásában a bábszínház magyar társulatának néhány művésze is helyet kapott, s ez az akár az Árkádia színpadán is bemutatható darabnak nagyon jót tett, hiszen ezek a színészek gyerekdarabokhoz, gyerekközönséghez szoktak, és úgy látszik,  aki egy gyereket le tud foglalni és meg is tud nevettetni, annak egy ilyen színmű meg se kotytyan.

Szőke-Kavinszky András a (nem éppen negyven, talán inkább harminc vagy húsz, de inkább hét) rabló vezéreként ellopta a rivaldafényt mindenkitől, aki egy jelenetben szerepelt vele – szívesen látnánk több színpadi szerepben a jó mozgású, karakteres bábost, aki ráadásul tapasztalt vokálos, ezért különösebb meglepetésre nem adott okot a tény, hogy messze jobban énekelt, mint a többi szereplő.

A zenés-táncos betétekkel csordultig megtöltött darabot és a klasszikus karakterpoénokat (botcsinálta rablók, különböző személyiségjegyekkel, valahogy úgy, mint Hófehérke törpéi, női ruhában táncikáló férfiak stb.) nagyrészt jól vette le a közönség, a rablóbanda belépője például igazi showstopper volt. A szerző, vallomása szerint, az egész család számára élvezhető, szórakoztató darabot kívánt létrehozni, s ez nagyrészt sikerült is, leszámítva azt a tényt, hogy az ígért két óra helyett több mint két és felesre sikeredett a kétfelvonásos előadás, s ez nemcsak a család legkisebb tagjai számára lehetett megerőltető.

A premiert ismét a felújítás alatt álló színházépület színpadán rendezték, úgy, hogy a nézők ülőhelyei is a deszkákra kerültek, mégis odafért egy kétszintes, jócskán megemelt pluszszínpad. A játékos, nevettető darabot a társulat egy hét múlva hátrányos helyzetű, otthonban nevelkedő gyerekeknek ingyenesen mutatja be.