Közös alkotás konvenciók nélkül

A rendezvény gerincét a meghívott neves művészek vezette műhelymunka tette ki, na meg a tábori házirend adta, ezen belül viszont mindenre lehetőség nyílt, amit az ember a hétköznapokban is szívesen megtenne, ám nincs rá lehetősége vagy épp elegendő kedve, szabadideje.

Játék közben szabadon

A valamivel több, mint száz résztvevő ismét rádöbbenhetett: a konvenciók elvetése ellenére sem keletkezik feltétlenül káosz és zűrzavar, amennyiben a bevett társadalmi normákat az egymásra figyelés és a közös alkotás szándéka helyettesíti. Fürdőszoba helyett patakban történt a mosdás, mobiltelefon helyett a budichaten lehetett üzenni, matrac helyett pedig a gyep adta a derékaljat, azonban senkinek sem hiányoztak a civilizáció vívmányai a Hargita megyei Kászonaltíztől jó nyolc kilométerre, a fenyvesek között megtartott partin. A nyolc meghirdetett alkotóműhely vezetője, illetve a beiratkozott amatőrök és kevésbé amatőrök mind arra keresték a választ: miképp lehet az, hogy az ember igazán szabadnak csak játék közben érzi magát, holott a játék egyik alapvonása az, hogy szigorú szabályok szerint zajlik.

A természetművészeti, illetve vizuális művészeti műhelyt Erőss István vezette, aki igen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a tábor szellemiségének megfelelően csak a természetben fellelhető anyagokat, eszközöket használjon a „tájba simuló\" alkotások készítése során. Hána László marosvásárhelyi dobművész az ütős hangszerek varázslatos világába vezette be az érdeklődőket. Kitűnő pedagógiai érzékkel döbbentette rá a gyerekeket és a felnőtteket is arra, hogy különösebb képzettség nélkül is lehet muzsikálni, hisz a zene bennünk van, elég magunkra és társainkra figyelnünk ahhoz, hogy ráérezzünk a minket és a környező világot igazgató ritmusokra.

Szebeni-Szabó Róbert fotósműhelyében egyebek mellett izgalmas fotósorozat készült a tábor résztvevőiről, a Fogarasi Gergely, valamint Schneider Tibor vezette filmes műhely a saját produkciók mellett a tábori életet is kiválóan dokumentálta. Szabó Ildikó Ágnes táncműhelyében a japán butohval ismerkedhettek az érdeklődők, Pálfalusi Zsolt filozófus, a műhelyvezetők veteránja pedig foglalkozásai, illetve rendhagyó esztétikaórái középpontjába a giccset helyezte.

A régi homoródi diáktáborok utóda

Az írói műhely vezetője, Juhász Kristóf nemcsak azok emlékezetében marad meg, akik nap mint nap vele dolgoztak, sziporkázó humorával számos alkalommal próbára tette ugyanis a táborlakók rekeszizmát. Végh Éva és Czirják Szilárd kézművesműhelyében főképp nemezbábok és – játékok készültek, ahol kivétel nélkül mindenkinek sikerélményben volt része, hisz megtapasztalhatták: nemcsak boltban, pénzért lehet valamit megszerezni, hanem némi munkával és egy kis fantáziával mindenki képes alkotni.

A műhelytevékenységek mellett az előző évekhez hasonlóan idén is születtek performanszok, illetve különféle installációk egyéni kezdeményezések nyomán. A legmókásabbra kétségkívül az ANL Group kisfilmje sikerült a Részeg szitakötő álma, a Benedek Elemér képzőművész által vezetett csapat alkotása, a ritmusturbina pedig beiratkozott a mindenkori minimumpartys installációk legjobbjai közé. A patakra épített, víz által forgatott szerkezet nemcsak azt szemléltette, hogy a természet bőkezűen osztja számunkra az éltető energiát, de – némi átalakítás révén – zenegépként is funkcionált: a turbina karjaiba tűzött ágak, illetve egy nemezgolyó a kétoldalt felerősített tálakon dobolva, hipnotikus ritmusával messzi utazásokra repítette a hallgatóságot.

„A Minimum Party bizonyos fokig a régi homoródfürdői diáktáborok utódjának tekinthető, az ottani kulturális programok szervezői a fesztiválsorozat megszűnte után döntöttek úgy, hogy szerveznek egy olyan alkotótábort, mely nyitott amatőrök számára is\" – fejtette ki lapunknak Lőrincz Ildikó főszervező. Mint mondta, a Minimum Party elindítói, Korodi Szabolcs, Molnár István és Egri István úgy érezték, van egy űr a nyári rendezvények palettáján, ezt próbálták betölteni kezdeményezésükkel.

Amint a többéves tapasztalat mutatja, telitalálat volt a tábor profiljának kialakítása és a helyszínválasztás is – a 18. alkalommal megszervezett parti a mai napig népszerű, sikerül minden évben elhozni neves művészeket, és a 100–120 résztvevő is ellátogat évente az alkotótáborba. Lőrincz Ildikó szerint nem is várnak ennél több résztvevőt, az átlagosan megszervezett 9–12 műhelyben a beiratkozottak száma ugyanis így ideális.

Előtérben az alkotási folyamat

„Azt vettük észre, hogy fiatalodik a tábor, egyre több 16–18 éves látogat el ide, olyanok jönnek, akik szívesen vannak együtt az idősebbekkel\" – magyarázta a főszervező. Idén rekordszámú kisgyerek volt a résztvevők között, akik számára külön óvó bácsit is fogadtak, hogy a szülők nyugodtan dolgozhassanak a műhelyekben. Ezzel kapcsolatban Lőrincz Ildikó hangsúlyozta: igyekeznek mindenki igényeit kielégíteni, a kisgyerekes családokat is beleértve, azonban a tábor profilját ettől még megőrzik, továbbra is a művészetek és az alkotási folyamat marad előtérben. Mint megtudtuk, maguk a szervezők főképp a fotóműhelyben folyó tevékenységre büszkék, ahol évek óta – ma már közel s távol egyedülálló módon – fekete-fehér technikával dolgoznak.

A technika egyébként nincs kizárva a táborból, egy generátor szolgáltat naponta néhány órán át áramot, ami elsősorban a dokumentáló munkát szolgáló számítógépes termet látja el. Profik egyébként nemcsak műhelyvezetőként járnak a táborba, a főszervező szerint 2000-ben például a zeneműhely felvételein hét zeneszerző szerepelt egyszerre. Vannak visszajáró alkotóik, akik az ismételt meghívásoknak is szívesen tesznek eleget, és a táborozók között is átlagosan 25–30 százalék az évről évre viszszajáró vendég.

Nem jó, ha elmagányosodik a művész

„Azért szeretem ezt a tábort, mert nagyon laza – fejtette ki lapunk érdeklődésére Végh Éva, az idei kézművesműhely egyik vezetője. – Lehet akár kicsi gyerekkel is jönni, mindenki találhat magának kedvére való elfoglaltságot – be lehet kapcsolódni a műhelymunkákba, de lehet kirándulni, bulizni is. Tetszik nekem, hogy nagy területen fekszik a tábor, és jó messze van a civilizációtól, jól érzem itt magam\".

Gödri Réka visszatérő táborozónak is ez számít, harmadszor látogatott el a Minimum Partyra – idén családostól érkezett, három kicsi gyerekkel. „Nagyon jó tapasztalat ez a gyerekeknek az „all inclusive\" ellátással szemben, nagy élmény számukra patakban fogat vagy lábat mosni – magyarázta érdeklődésünkre Réka. – Jót tett nekem a lelassulás, végre sikerült meghallanom a saját gondolataimat. Mivel különösebb zenei képzettségem nincs, nagy sikerélmény volt számomra, hogy rájöttem: megy nekem a dobolás. A kézművesműhelyben pedig végre volt alkalmam továbbfejleszteni nemeztudásomat. Jövőre is itt fogok nyaralni.\"

Hána László marosvásárhelyi dobművész második alkalommal vezette idén a Minimum Party zeneműhelyét. „Azért szeretem ezt a tábort, mert nagyon szabad – vélekedett a muzsikus. – Van ugyan egy váz, ami köré a tevékenység szerveződik, de nincsenek szigorú kötöttségek. Nagyra értékelem, hogy itt nem válik öncélúvá az alkotói munka, közösen dolgozunk, ami nagyon fontos, mert nem jó az, ha egy alkotó elmagányosodik\" – mondta el a dobművész. Azt is elmesélte, műhelyében egy olyan lelkes csapat alakult ki, melynek tagjaival öröm volt együtt zenélni, mindenki hozott valamit a közösbe.

„Ismét felfedeztem itt azt a szépséget, amiért 40 évvel ezelőtt elkezdtem dobolni. Nagyon jó dolognak tartom, hogy kialakult egy nagyszerű, összeszokott szervezői csapat, ezért működnek jól a dolgok. Itt bármi megtörténhet, a házigazdák azon sem lepődnek meg, ha valaki fejjel lefelé akarja fordítani a tábort, ennek ellenére a jó ízlés határain belül maradnak a dolgok. Számtalan meglepetés is ért itt, találkoztam olyanokkal, akiknek napokon át a szavát sem lehetett hallani, majd végül csináltak valami nagyon érdekeset\" – összegzett Hána László.