Közelkép: öld meg a bűnrészest, halj meg sután

A történet egyszerű – és ezt már kritikusan állapíthatjuk meg. Adott egy nő (Péter Hilda), akit régen megerőszakolt valaki, a film elején pedig elindul, hogy bosszút álljon az illetőn és annak társán.
Figyelem! Alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlet is szerepelhet! A faluban – ahol a nő férjével (Mátray László) és 11 éves gyermekével, Orbánnal él – ugyanis kitudódik az addig gondosan őrzött titok, így a férj mindenféle fölös teketóriázás nélkül szélnek ereszti a megaláztatásban is erőt sugárzó Varga Katalint és gyermekét, aki enyhe fáziskéséssel még a film vége felé is úgy tudja, hogy a beteg nagyihoz igyekeznek. Beteg nagymama nincs, van ellenben egy kissé kínos bosszúámokfutás, amely nemcsak a vágó hibájából lesz vontatott, hanem azért is, mert Katalin és fia lovas szekérrel indulnak útnak.

Bár a filmet megtekintve azt hihetnénk, hogy egy fél év alatt összedobott projektről van szó, az angliai származású, Magyarországon élő Peter Strickland hosszú évekig dolgozott a produkción, amelyet végül erdélyi helyszíneken, erdélyi színészekkel forgattak. Ráadásul Strickland egy megörökölt kisebb vagyont költött rá, mivel sehol sem kapott támogatást a filmre. „1992 óta számtalanszor próbálkoztam különböző filmes intézményeknél, mindannyiszor eredménytelenül. Szóval, amikor megörököltem a pénzt, rögtön tudtam, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom kimondani, hogy mindenki kapja be, és hogy fügét mutassak a rendszernek” – nyilatkozta az alkotó egy korábbi interjúban.

Ezt a nemes célt pedig oly tökéletesen elérte, hogy már a szegény nézőnek is fügét mutat, aki döbbenten kérdezgeti magától, hogy „miért?” A film elején még nem derül ki, hogy pontosan miért üldözi el férje Katalint és a gyermeket, és hogy Katalin miért kezd el ennek dacára egy másik falu tábortüze mellett táncolni és flörtölni egy idegen férfival. Mindezek pontos okára csak akkor derül fény, amikor Katalin agyonveri az illetőt, közben elmesélve neki, hogy ő volt az a nő, akinek megerőszakolását annak idején végigröhögte, majd a Gergely névre hallgató férfi halála előtt kénytelen elárulni, hogy melyik faluban él az erőszaktevő. A film állítólagos erőssége „balladisztikus hangulata” mellett a „a rendező által megálmodott különleges hanghatások” használata, ami egyrészt nem akkor következik, amikor kéne, másrészt a fülsiketítő zaj találóbb kifejezés rá.

Ez keveredve az erdélyi táj giccses filmezésével valóban drámai hatást kelt, sajnos egyáltalán nem a rendező szándékainak megfelelően. A táj szépsége, az utazás egyébként valóban hangsúlyos szerepet kap a filmben. Egyes jelenetek, ha mást nem is, az ornitológusokat azért lázba hozzák, hiszen a forgatási helyszínek túlzottan felhangosított alapzajában a vércsék hangjától az ölyvek vijjogásáig számos madár hangja kivehető, még hosszabbá és kíméletlenebbé téve az utat, amelyen Katalin az erőszaktevő Antalhoz (Pálffy Tibor) ér és szállást kér tőle. De, ó, fájdalom! A férfi időközben hűséges mintatársa lett egy Etelka nevű nőnek, aki oly boldog mellette, ahogy mással nem lehetne, egyetlen szomorúságuk csupán az, hogy nem lehet gyermekük.

Antal azonnal össze is barátkozik a kis Orbánnal, aki mint kiderül, éppen az ő gyermeke. A film legdrámaibbnak szánt jelenetében Katalin a Gyilkos-tó vizén csónakázva meséli el megerőszakolásának történetét, Etelka megdöbbenésére és Antal legnagyobb zavarára, aki ekkor jön rá, hogy kinek is adott szállást éjszakára. A főhős pedig elmeséli, hogyan takargatták be a jóságos erdei állatok az erőszak után, hogyan sírt az őzike, és hogyan vigasztalta a bölcs bagoly, és ez már egyenesen mesebeli magasságokba katapultálja a történetet, a néző viszont lent marad, mert ennyi giccs hallatán már nincs ereje a történettel szárnyalni.

Katalin, látva Etelka boldogságát, már-már azt tervezi, hogy a véres bosszút elfeledve hazautazik, és hagyja, hogy a szimpatikus Antal és Etelka boldogan éljenek, Etelka azonban kihallgatja beszélgetésüket, és ismét tragédia történik. A történet végét mégsem mesélem el teljesen, elég, ha anynyit mondok, hogy az első gyilkosság után a főhőst és gyermekét valakik üldözik, és a film végére meg is találják. Katalin halálával pedig a film ugyanolyan sután ér véget, mint ahogy elkezdődött, ékes bizonyítékát adva, hogy sem díj, sem kritika nem jelent semmit. Így az én írásom sem befolyásolja Varga Katalin balladájának sorsát. Aki akarja, úgyis megnézi.