
2009. július 24., 11:122009. július 24., 11:12
A Pokolba taszítva nagyszerű időzítéssel érkezett. A 2007-es Pókember-film ugyanis már annyira alacsony színvonalúra sikeredett – bár a rajongók még mindig lelkesen éljenezték a rendezőt – hogy már-már attól tartottam, elveszítettünk egy igazi kultikus figurát. A fentebb említett Gonosz halottak mindkét „része”, a Darkman, a Sötétség serege olyan alkotások, amelyekre még az is szívesen emlékezhet vissza, aki amúgy nehezen veszi rá magát egy horrorként aposztrofált film megnézésére. Visszatérő poén volt, de nem minden alapot nélkülöző, hogy Raimi – akit mindig az előbb felsorolt történetekkel határozott meg kicsi, ám lelkes rajongótábora – a filmelőzetesekben és a plakátokon mostantól nem lesz egyéb, mint „a Pókember rendezője” – ami egyfelől megtisztelő, ha azonban az erősen underground műfaj, a horrorkomédia kedvelőinek szemszögéből nézzük, bizony eléggé lehangoló. Ezért is különösen kellemes meglepetés a Pokolba taszítva plakátja, amely a ki tudja, milyen közegből érkezett, moziba járó közönségnek hirdeti: „A Pókember és a Gonosz halottak rendezőjétől”. És merem állítani: akinek inkább a második filmcímtől dobban meg a szíve, egy cseppet sem fog csalódni a 21. század talán legfékevesztettebb horrorvígjátékában.
Kedves, szőke, ifjú bankárhölgy az esti mesénk hercegnője. Van neki palotája is, ahol hercegével építgetik a közös jövőt, miközben karrierjük is felfelé ível. Amikor a kicsit undorító és meglehetősen rémisztő kinézetű (vigyázat, a szuperközeli Raimi kedvence) öregasszony kér haladékot a házára felvett kölcsönre, a lány az áhított előléptetést szem előtt tartva visszautasítja – főnöke ugyanis kedveli, ha alkalmazottja tudja, mit akar. Nos, hősnőnk még nem tudja, milyen hatalmas hibát követ el, hogy úgy mondjam, nem a megfelelő boszorkánnyal packázik. A vénasszony rettenetes átkot vet ki rá, olyat, amitől nemcsak a főszereplő, de a néző is rövid úton elveszíti a fejét. És eszébe fog jutni, hogy bizony a Gonosz halottak című film sem csupán vicces volt.
Raimi ijesztgetései a horrorkomédia legszebb hagyományait követik, és bebizonyítják, lehet valami egyszerre hidegrázósan félelmetes, gyomorforgatóan undorító és rekeszizom-hasogatóan nevettető. De ne kifejezetten a komédia legkifinomultabb, intellektüel formájára gondoljunk: néha már úgy tűnik, a pokolbéli átok lényege az volna, hogy a pórul járt főszereplőnő arcára, szemébe és szájába minél undorítóbb rusnyaságok fröccsenjenek. Külön felhívom a figyelmet a film négylábú szereplőire, a macskára, akinek kilépője és visszatérése egyaránt a film legjobb poénjai közé tartozik, illetve egy démonidéző szeánszra bevontatott hófehér kecskére, akinek rokonszenvesebb a mosolya, mint a legtöbb általam ismert politikusnak.
Azt hiszem, a Pokolba taszítva nagyon jó példa arra, miért is érdemes moziba járni: a multiplexek egyébként apatikus közönsége ebben az esetben nagyszerűen reagál minden apró történésre. A szinte percenként jelentkező rémisztések utáni megkönnyebbült moraj, a sikoltásokkal vegyes sikoltva röhögés, az ijedelem, amitől a fél terem megugrik a székében – ilyesmiktől lesz kifejezetten közösségi élmény a mozizás. Ez a buli, bocsánat, ez a film pedig egy pillanatra sem hagy pihenni. Isten hozott újra köztünk, Raimi bácsi! n Nagy Orsolya
Pokolra taszítva (Drag Me to Hell, amerikai horrorvígjáték, 99 perc, 2009). Rendezte: Sam Raimi. Szereplők: Alison Lohman, Justin Long, Lorna Raver, Dileep Rao, David Paymer, Adriana Barraza. Írta: Sam Raimi és Ivan Raimi. Fényképezte: Peter Deming. Zene: Christopher Young. Értékelés az 1–5-ös skálán: 4
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.