Közelkép – Az isteni gép

Ezeket a problémákat boncolgatja a Transzncendes című film is, amelyet a rendezőként ezzel az alkotással debütáló, eddig sztároperatőrként tevékenykedő Wally Pfister jegyez, és amely nem tudott új válaszokat hozzátenni a kérdéskörhöz: bizonyos helyzetekben csak a felszínt kapargatja, máshol viszont még megkarcolnia sem sikerül azt.

A sztori egy fiatal tudós házaspárról, Dr. Will és Evelyn Casterről szól, akik a mesterséges intelligencia elismert kutatói. Will közel áll ahhoz, hogy létrehozza a saját öntudattal rendelkező mesterséges intelligenciát, egy, a technológia ilyen irányú fejlődésének következményeitől tartó terrorcsoport azonban halálosan megsebesíti. Evelyn, aki nem hajlandó beletörődni férje elvesztésébe, ezek után úgy dönt, hogy feltölti a férfi tudatát egy szuperszámítógép memóriájába.

Az öntudatra ébredő mesterséges intelligencia kérdése régi sci-fi toposz, a 2001: Űrodüsszeiától a Terminátorig számos történet alapját képezi. Csakhogy amíg e filmekben a gép az emberiség ellen fordul, a Trnaszcendensben a világ összes számítógépes kutatási adatbázisához korlátlan hozzáféréssel rendelkező Will éppen hogy az emberi nem fejlődését kívánja elősegíteni – a gond csupán az, hogy erre a saját receptjét tartja a legmegfelelőbbnek, amely azonban azzal fenyeget, hogy épp lényegétől, a saját tudattól fosztja meg az egyént.

Ez a filozófiai és erkölcsi dilemma – megfejelve azzal, hogy mennyire oldódik fel az emberi tudat a digitális közegbe ágyazva, illetve hogy mennyire veszíti el a saját maga fölötti kontrollt a korlátlan hatalom igézetében – óriási lehetőségeket rejt magában. (A film címe kétértelmű: a latin „átlépés” kifejezésből ered, ami itt adott, hiszen a főhős tudata az emberi testből a digitális tárolóhelyre lép át, a transzcendens kifejezést ugyanakkor a filozófia és a teológia a természetfölötti hatalom, az istenség megjelölésére is használja; mindez magában hordozza az alapkonfliktust: mennyire képes emberi mivoltát megőrizni egy szinte isteni hatalomra szert tevő entitás).

Csakhogy a Transzcendens nem tud élni a lehetőséggel, annak ellenére sem, hogy a Pfisterrel számos filmben együtt dolgozó, és a sci-fi műfajban is maradandót alkotó kultrendező, Chrisopher Nolan is beszállt a produkcióba executive producerként. A történetet már az elejétől számos logikátlan fordulat gyengíti, bizonyos megoldások és fordulatok hiteltelenek, a történet kidolgozatlan, és számos karakter csak amolyan töltelékként lebeg a semmiben.

A nanotechnológia korlátlan, már-már isteni hatalmat adó használata például gyakorlatilag minden előzmény és hiteles magyarázat nélkül bukkan fel, ami sokat árt a filmnek. Johnny Depp Will szerepében hozza a kötelezőt, a mentorát alakító Morgan Freeman és az FBI-ügynök szerepére szerződtetett Cillian Murphy viszont gyakorlatilag teljesen súlytalan szerepet kapott, jelenlétük nyomán az az érzés támad a nézőben, mintha csupán azért kerültek volna föl a stáblistára, hogy a nevük bevonzza a nézőket.

Ezzel a témával és alkotói gárdával akár korszakos jelentőségű sci-fi is születhetett volna, a történet hiányosságai és felületes kidolgozottsága miatt azonban kijelenthető: sokat akart markolni, de nagyon keveset sikerült fognia. Olyan, mintha a főhősök a saját tudattal rendelkező mesterséges intelligencia helyett csak egy újabb, rendkívül nagy teljesítményű, de semmilyen áttörést nem jelentő szuperszámítógépet alkottak volna meg. n Balogh Levente

Transzcendens (Transcendence. Amerikai-kínai-angol sci-fi, 119 perc, 2014). Rendezte: Wally Pfister. Szereplők: Johnny Depp, Rebecca Hall, Cillian Murphy, Morgan Freeman, Kate Mara, Paul Bettany. Írta: Jack Paglen. Kép: Jess Hall. Zene: Mychael Danna.

Értékelés az 1-10-es skálán: 6