Világbajnoki érmek pálya nélkül – Fazakas Róbert története egy alig ismert sportágban

Ez nemcsak a felkészülést nehezíti, hanem a mindennapokat is átszervezi, különösen azok számára, akik még iskolába járnak: a többórás utazások, a szűkös időkeret és a folyamatos alkalmazkodás ellenére azonban a közösség nem esett szét, sőt az eredmények alapján inkább megerősödött.

Seres József, aki 2007 óta dolgozik tekeedzőként, és 2017-től a román válogatott szövetségi kapitánya, a Városi Sportklub lelkes munkatársa úgy látja: a sportág egészében hasonló nehézségekkel küzd.

A pénzhiány általános, a feltételek korlátozottak, mégis születnek eredmények. „Kínlódunk, de a nehézségekhez képest nagyon szép eredményeket értünk el” – fogalmazott az edző.

A marosvásárhelyi csapat az elmúlt években több nemzetközi érmet is szerzett, többek között világbajnoki érmeket, ami különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy saját pálya nélkül készülnek.

A jövő ugyanakkor biztatóbbnak tűnik: egy új, négyes pálya kialakítása körvonalazódik, amely – a helyi közösség összefogása mellett – a megyei tanács és a polgármesteri hivatal támogatásával valósulhat meg. Ha ez megépül, a csapat hosszú idő után ismét saját környezetben készülhetne, ami nemcsak az edzések rendszerességét, hanem az utánpótlás megtartását is megkönnyítené.

Egy véletlenből lett életforma

Fazakas Róbert nem tudatos sportválasztással került a tekéhez: gyerekként, egy családi ismeretség révén jutott el először a pályára, ahol kezdetben csak hobbiként próbálta ki a játékot.

Ahogy egyre több időt töltött a pályán, úgy vált világossá számára, hogy komolyabban is szeretne foglalkozni a tekével – amihez elengedhetetlen volt az is, hogy Seres József felfigyelt a fiatal tehetségre, biztatta őt, klubjához hívta.

Fazakas Róbert szerint a heti több edzés, egyre tudatosabb hozzáállás és az első eredmények után már nem volt kérdés, hogy versenysportként tekint a tekére – ameltett, hogy nagyon élvezi a játékot. Azt is elmondta, hogy bár volt időszak, amikor majdnem abbahagyta, végül mégis a folytatás mellett döntött, és azóta is kitart mellette.

Ma már úgy beszél róla, mint egy második családról: nemcsak edzeni jár oda, hanem kapcsolatok, bizalom és közös élmények formálódtak, és amelyek legalább annyira meghatározók számára, mint az elért eredmények.

Fejben dől el

A fiatal sportoló elmondta, hogy bár a teke kívülről egyszerű sportnak tűnhet – egy golyó, kilenc bábu, ismétlődő mozdulatok –, a valóság ennél jóval összetettebb. Mint fogalmazott, az sem mindegy, hogyan beszélünk róla: sokszor hallja, hogy a „labdát kell eldobni”, ami kifejezetten zavarja, mert szerinte ez is azt a téves benyomást erősíti, hogy a sportág egyszerű. A technikai kivitelezés mellett ugyanis kulcsszerepe van a koncentrációnak és a mentális felkészültségnek is.

A mentális terhelést tovább növeli a jelenlegi helyzet: a rendszeres edzésekhez gyakran többórás utazás szükséges, ami különösen megterhelő egy végzős diák számára. Fazakas Róbert jelenleg az érettségire készül, így időben és energiában is folyamatos egyensúlyozásra kényszerül. A sportot nem adja fel, de ebben az időszakban kénytelen bizonyos kompromisszumokat kötni.

Távlati tervek és korlátok

A fiatal sportoló célja, hogy minél több nemzetközi versenyen indulhasson, és hosszabb távon akár külföldön is kipróbálja magát.

Közben az érettségi is közeleg, ami most elsőbbséget élvez a tervei között. A jövőben egyetemre készül, valószínűleg Kolozsvárra, és szeretné összehangolni a tanulmányait a sporttal. Hogy ez pontosan hogyan alakul, azt egyelőre ő maga sem tudja, de abban biztos, hogy a tekét nem hagyja el, a jövőben akár külföldi klubnál is játszana.