Közelkép – Kimaxolt X-Men a jövőből

A filmet a korábbi X-Men-mozikat is rendező Bryan Singer jegyezte, így már csak emiatt is hozza azok hangulatát. A sztori a Marvel által még 1980-ban kiadott, magyarul A jövendő múlt napjai címen ismert képregényén alapul, azonban csupán nagy vonalakban követi a rajzolt történet menetét.

Ez részben azért vált szükségessé, hogy a filmet beleillesszék az eddig leforgatott négy X-men-történet, valamint a Rozsomák (azért sem Farkas, ahogy azt a képregényből ismert, eredeti megnevezéssel szemben a filmek magyar fordítói használták) kalandjait bemutató két film univerzumába. Másrészt pedig azért, mert bizonyos elemek módosításával a rajongók ízlését is ki akarták szolgálni, illetve mert – sajnos – igazi hollywoodi befejezést kellett a történetnek kerekíteni.

A történet dióhéjban annyi, hogy a jövőben, 2024-ben a mutánsok üldözött fajjá válnak, miután egy, a mutánsokat a különleges képességekkel nem rendelkező emberek veszedelmes ellenségének kikiáltó tudóst, Bolivar Trasket az egyik mutáns, Mistique meggyilkolja. Ez meggyőzi az amerikai kormányt arról, hogy Trasknek igaza volt, így a tudós terveit és az elfogott Mistique DNS-ét felhasználva olyan Őr-robotokat gyárt, amelyek kíméletlenül elpusztítanak minden mutánst.

A megsemmisülés szélén álló, ezért ősi ellenfelével, Magnetóval és a Gonosz Mutánsok Testvériségének tagjaival összefogó Charles Xavier professzor és az X-ek szorongatott helyzetükben visszaküldik Rozsomákot 1974-be, hogy akadályozza meg a gyilkosságot, és ezzel a mutánsirtó robotok gyártására vonatkozó program jóváhagyását.

A történet tehát alaposan eltér a képregénytől, amely eleve nem a 70-es években, hanem az akkori jelenben, illetve 2013-ban játszódik, és amelyben nem Trasket, hanem a mutánsok elleni nézeteiről ismert Kelly szenátort gyilkolja meg a Gonosz Mutánsok Testvérisége. A legnagyobb különbség azonban a főszereplő: a képregényben nem Rozsomákot, hanem Kate Pryde-ot küldik vissza a múltba.

A módosítások abból a szempontból érthetőek, hogy össze akarták kötni az első X-Men-trilógiát és a Xavier által létrehozott mutánsakadémia megalakulását bemutató X-Men – Az elsők sztoriját, a Hugh Jackman alakította Rozsomák karaktere pedig a legnépszerűbb X-man a rajongók körében, így egyértelmű volt, hogy rá kellett osztani a főszerepet.

Ez persze megváltoztatja, és jóval agresszívabbá teszi a sztorit, de éppen ezzel illeszkedik az új X-men-képregényszéria sötétebb, komorabb univerzumába, és képes elgondolkodtatni a nézőt az olyan témák kapcsán, mint a kirekesztés és a tömeggyilkosságba torkolló rasszizmus. A képi világ is kiválóra sikerült, a képregényben meglehetősen bumfordi és igazából egyáltalán nem ijesztő Őr-robotok például itt durva, rettenetes gyilkológépek, ami lényegesen hitelesebbé teszi a történetet – már ha egy szuperhősös sztori kapcsán ez egyáltalán megfogalmazható elvárás.

Jó a megszokott színészgárda is, a fiatal Magnetót alakító Michael Fassbender és Hugh Jackmen önmagukban is képesek elvinni a hátukon a filmet, Jennifer Lawrence Mistique-je is nagyon hasít, ráadásul számos, kimondottan jó poén is elsül a határozottan feszesre, érdekesre és izgalmasra fazonírozott történet közben.

Csak a befejezést, csak azt tudnánk feledni. Az alkotók ugyanis a képregény eredetileg tervezett, de utólag szerencsére pesszimistább befejezésre módosított hepiendje mellett döntöttek, amivel ugyan megteremtették a feltételeket a további folytatásokhoz, de egyúttal lenullázták a nem Singer rendezte X-men – A kívülállók apokaliptikus zárását. Nem biztos, hogy szükség volt rá. n Balogh Levente

X-Men – Az eljövendő múlt napjai (X-Men: Days of Future Past). Rendezte: Bryan Singer. Szereplők: Hugh Jackman, Michael Fassbender, Patrick Stewart, James McAvoy, Ian Mckellen, Jennifer Lawrence, Halle Barry. Írta: Simon Kinberg, Matthew Vaughn. Kép: Newton Thomas Sigel, John Ottman. Zene: John Ottman.

Értékelés az 1–10-es skálán: 8