Közelkép: A jogász – bűn és bűnhődés mindennapisága

A Cormac McCarthy eredeti forgatókönyve alapján készült film főszereplője, a Michael Fassbender alakította jogtanácsos ugyanis azért, hogy megfelelő életkörülményeket alakítson ki maga és menyasszonya számára, drogcsempészekkel kezd üzletelni, ennek nyomán pedig szembesülnie kell azzal, hogy választása nem csupán pozitív végkicsengésű lehet, a szörnyű következmények elől pedig nem lehet elmenekülni.

A történet meglehetősen sallangmentes: a címszereplő éli a jól menő ügyvédek életét valahol Délen, a mexikói határ közelében. Éppen megkérte barátnője kezét, és mivel úgy értékeli, hogy annál, amivel most rendelkeznek, még többet érdemelnek, a mexikói drogkartellekkel üzleti kapcsolatban álló ismerőseivel együtt úgy dönt, közreműködik egy húszmillió dollárt érő szállítmány Amerikába csempészésében. Azonban rosszkor van rossz helyen: a szállítmányt – amelyet igen kreatív módon egy átalakított szippantós kocsi tartályába rejtettek – ellopják, a drogkartell pedig őt sejti az ügy mögött, ezért sem az ő, sem a menyasszonya élete nincs többé biztonságban – hogy üzlettársairól ne is beszéljünk.

A film hangulata mindvégig borongós, McCarthy – akárcsak a klasszikussá vált Nem vénnek való vidékben – kiválóan képes a szorongást keltő atmoszféra megteremtésére azáltal, hogy a bűnt és a bűn elkövetőit a mindennapok lehető legszenvtelenebb, legtermészetesebb velejáróiként ábrázolja. A bűnszervezetek gépezete ugyanis hihetetlenül olajozottan működik: a lánc mindegyik szeme pontosan végzi a feladatát, függetlenül attól, hogy ez abból áll, hogy egy úttesten keresztbe kifeszített huzallal le kell fejeznie egy motoros futárt, vagy abból, hogy el kell lopnia a drogszállítmányt, és ezt még lőtt sebbel is végrehajtja, a szemtanúk semlegesítéséről sem feledkezve meg. Egyértelmű tehát, hogy a drogbizniszt egyszeri, gyors meggazdagodásra szolgáló ügyletnek tekintő jogász nem győzhet ezzel a rendszerrel szemben, és az elkövetett bűnért bűnhődnie kell.

A film elképesztő sztárparádét vonultat fel, kezdve Fassbendertől, akit Scott a jelek szerint megkedvelhetett a Prometheus forgatásán, és aki itt is kiváló alakítást nyújt, de a Nem vénnek való vidék negatív főhőseként ismertté vált Javier Bardem is nagyon jó a kissé excentrikus üzlettárs szerepében. Az egyik legkiemelkedőbb alakítás azonban a Cameron Diazé, aki a Bardem játszotta karakter barátnőjeként elképesztően jól hozza az embertelenül rideg és számító karaktert, aki semmitől sem riad vissza annak érdekében, hogy – akárcsak a házi kedvenceiként tartott gepárdok – szenvtelenül és profi módon levadásszon mindenkit, aki céljai elérésének az útjában áll.

A jogász a mindvégig vibráló feszültség ellenére néha meglehetősen vontatottnak hat, és ez nem feltétlenül az akció hiányának tudható be. A mű alapvetése egy filozofikus eszmefuttatás arról, hogy a választott útról nem lehet letérni, vállalni kell a következményeket – és ezt McCarthy a forgatókönyvbe jó szájbarágósan bele is írta, rendszerint valamely gengszter szájába adva a szentenciákat. Ebből aztán az lesz, hogy a beszélgetések során időről időre filozofikusnak szánt, hosszas eszmefuttatások hangzanak el, amelyek bizony meg-megakasztják a történetet. A sommás megállapításoknak ilyen terjedelemben egy regényben meglenne a helyük, filmben azonban néha kicsit túlzásnak hatnak. Ettől függetlenül A jogász nem rossz film – mindenképpen többet ígér egyszeri, múló moziélménynél.

 A jogász (The Counselor. Amerikai-angol thriller, 117 perc, 2013). Rendezte: Ridley Scott. Szereplők: Michael Fassbender, Javier Bardem, Brad Pitt, Cameron Diaz, Penélope Cruz, John Leguizamo. Írta: Cormac McCarthy. Kép: Dariusz Wolski. Zene: Daniel Pemberton.

Értékelés az 1-10-es skálán: 8