Az új filmhez a nézők által mérsékelt rajongással fogadott második trilógia után vérfrissítésre volt szükség, ami meg is történt, azáltal, hogy a Csillagok háborúja megálmodója, George Lucas eladta a Lucasfilmet és az összes jogot a Disneynek.

Bár akkoriban sokan fanyalogtak, attól tartva, hogy bugyuta gyerekfilmmé fokozzák le a történetet, ez egyrészt azért bizonyult alaptalannak, mert ez az előzménytrilógiával már amúgy is megtörtént, másrészt pedig azért, mert a Disney illetékesei a jelek szerint tudták, milyen kincs került a kezükbe, és még a Star Wars-univerzum atyjánál, George Lucasnál is jobban tisztában voltak vele: ehhez bizony nem szabad akárhogy hozzá nyúlni. Ezért aztán rendezőnek azt a J. J. Abramst kérték fel, aki már a Star Trek-történetekbe is új életet lehelt – igaz, az eredeti sztorikhoz képest jóval több akció került beléjük, viszont a történetek így is jók voltak, a rajongók pedig jórészt kedvelték őket.

Abrams a Csillagok háborúja világában is képes volt az eredeti trilógiához méltó filmet készíteni – a gond csak az, hogy bizonyos helyzetekben túlságosan is ragaszkodott az eredeti sztorihoz.
Az ébredő erő harminc évvel A jedi visszatér után játszódik, amelyben a lázadók fényes győzelmet arattak a Galaktikus Birodalom fölött, megölték a császárt, Darth Vader is meghalt, és a második Halálcsillagot is sikerült elpusztítani. A sötét oldal erői azonban a megrendítő csapás után nem pusztultak el: a birodalom romjain kiépült az Első rend, amely ugyanazokkal az eszközökkel küzd a köztársaság és az ellenállók ellen, mint annak idején Palpatine császár.

Az új sztori főszereplője – ha már 2015-öt írunk, és a politikai korrektség hazájában készült a film – egy nő és egy afroamerikai karakter – ezzel azonban semmi gond sincs. Rey, a Tatuinhoz hasonlóan sivatagos Jakku bolygón fémhulladékgyűjtésből élő, fiatal, öntudatos lány és Finn, a kegyetlenkedésektől megcsömörlött, dezertőr rohamosztagos karaktere is hiteles és szerethető, akárcsak a hozzájuk csatlakozó, vakmerő és tehetséges pilótáé, Poe Dameroné.

Az új főgonosz Darth Vader „utódja\", Kylo Ren, aki mindenben az egykori sith nagyúr nyomdokaiba kíván lépni, ezért a kegyetlenkedéstől egy pillanatig sem riad vissza, hogy elkapja Reyt és Finnt a Palpatine helyét átvevő új fővezér, a rejtélyes Snoke szolgálatában.

Miközben látszik, hogy az alkotók megpróbáltak új elemeket is becsempészni a Csillagok háborúja-univerzumba, azért biztonsági játékot is játszanak: a filmből lépten-nyomon visszaköszönnek a negyedik résszé „lefokozott\" eredeti első rész, az Egy új remény fordulatai, ami egy idő után sajnálatos módon kiszámíthatóvá teszi a cselekményt. Még nagy vonalakban sem igazán mertek eltérni a Luke Skywalker lázadókhoz való csatlakozásának történetét bemutató epizódtól, ami egy idő után tényleg bosszantó, és a bátorság hiányára vall – el lehetett volna kerülni az előzménytrilógia hibáit úgy is, ha nem ragaszkodnak görcsösen ahhoz, hogy mindent bemutassanak még egyszer, ami egyszer már bejött, csak modernebb köntösben.

Mindazonáltal Az ébredő erő nagy erénye, hogy sokkal hitelesebbek a karakterek, élőbbek a párbeszédek, életszerűbbek a fordulatok, mint az 1977 és 1983 között készült első három epizódban. Szintén pozitívum, hogy számos, megoldásra váró rejtéllyel is szembesülünk.
A látványvilágra pedig egyáltalán nem lehet panasz – nincsenek túlzsúfolt jelenetek, az eredeti trilógia képi világát idéző, letisztult képek jellemzik, és a számítógép-animációt sem tolják túl – csupán annyira, hogy a klasszikus űrcsaták immár az igazi, második világháborús dogfightok látványvilágát idézik, ami egyáltalán nem negatívum, sőt.

Amikor pedig az eredeti trilógia főszereplői is felbukkannak, akkor az ember valóban érzi: az tényleg igazi Csillagok háborúja-film: abba a jelenetbe, amikor Han Solo az Ezeréves sólyomba belépve kijelenti: „Chewie, itthon vagyunk\", bizonyára nem csupán jelen sorok szerzője borzongott bele.
Szóval kijelenthető: a biztonsági játék néha bosszantó, de az Ébredő erő összességében igazi Star Wars-film, amely új életet lehelt a messzi-messzi galaxis szereplőibe. Abban azért reménykedünk, hogy a folytatásban több eredetiséget is föl mernek majd vállalni. n Balogh Levente

Star Wars: Az ébredő erő (Star Wars: Episode VII – The Force Awakens – amerikai sci-fi, 136 pery, 2015). Rendezte: J. J. Abrams. Szereplők: Daisy Ridles, John Boyega, Adam Driver, Harrison Ford, Carrie Fisher, Mark Hamill. Írta: J. J. Abrams, Lawrence Kasdan. Kép: Daniel Mindel. Zene: John Williams.

Értékelés az 1–10-es skálán: 9