Kortárs kolozsvári drámát mutat be a kolozsvári társulat

„Kolozsváron élek, és jó ha egy író tudja miről beszél, az erőlködés ugyanis érződne a szövegen. 2000 utánra nőttek fel a szereplőim, talán én magam is, ezért lett ennyire kortárs ez a történet. Mindig nagyon személyesen élem meg azt, amiről írok” – magyarázta a szerző a bemutatót megelőző csütörtöki sajtótájékoztatón. Demény bevallása szerint „felgyűlt benne a feszültség”, amelyet egyébként a dráma legfontosabb alkotójának tart, és úgy gondolta, hogy ezúttal ezt a feszültséget nem akarja „szétmagyarázni egy regényben”, ezért döntött a drámaírás mellett. Bevallása szerint ugyanazt a feszültséget élte meg az Albu István rendező vezette próbák során is, mint írás közben, de bízott azokban az emberekben, akikkel együtt dolgozott.

„Az ezredforduló után, napjainkban hangsúlyosabbá vált egy probléma: a fiatalok sokkal nehezebben válnak le a szülőkről, és talán a szülők is nehezebben engedik el a gyerekeiket. Korábban, mondjuk a rendszerváltás előtt ez sokkal természetesebben. Egyszerűbben ment” – magyarázta a dráma alapgondolatát és a feszültség fő forrását a szerző. A feszültséget az öngyilkosságot elkövetett apa emlékéből táplálkozó folyamatos frusztráció, a felejteni nem tudás/nem akarás is tovább erősíti: az anya (Panek Kati) kérésére a két felnőtt gyerekkel, Terézzel (Kézdi Imola) és Tiborral (Farkas Loránd) minden évben megünneplik az elhunyt születésnapját. A cím egyaránt utal Weöres Sándor versére és az azonos című zenedarabra, a nagy műveltséggel rendelkező apa egykor nagyon szerette mindkettőt, erről többször említést is tesznek az emlékezésbe zárt szereplők.

A rendező, Albu István elmondta: számára új élmény a szerzővel együtt dolgozni, de kellemes tapasztalat volt, hiszen megbeszélhették a darab részleteit, Demény pedig „végig nyitott és segítőkész volt.” 2011-ben egyébként más színészekkel felolvasószínházi előadásként már bemutatták egyszer a darabot, Albu a szereplőválasztásról elmondta: Farkas Loránddal nagyon szeret dolgozni, Kézdi Imolát pedig a társulat egyik legjobb színésznőjének tartja.