Könyvespolc: Vendégségben a legszebb komi embernél

Az előbbi állítás azonban semmiképpen nem igaz a napokban hetvenedik életévét betöltött Király Lászlóra, erre pedig elegendő bizonyíték az idén a budapesti Orpheusz Kiadónál megjelent Készülődés Pazsgába című új verseit egybegyűjtő kötet. A költő maga fogalmaz így a nemrégiben Elek Tibornak adott interjúban: „Igaz is: ha hittel s meggyőződéssel elkezdünk valamit, illik is végigcsinálni azt.” Ez a meggyőződés és hit pedig szerencsére nem valami magára erőltetett kényszerként köszön vissza a legújabb versekből sem, hanem egyszerű, tiszta életérzésként, amely át- meg átszövi a könyv egészét, akár a kedves sóváradi kertről, akár az egykori szekus vallatószobákban eltöltött, félelemtől és kiszolgáltatottság-érzéstől terhes napokról ír a költő. Azt is mondhatnám, hogy egyfajta biztonságérzetet is kölcsönöz az olvasónak ez a bölcsesség: mindennek vége szakad egyszer, de azért vannak mindent túlélő értékek, amelyeket nem árt magunkkal vinni, és tovább adni.

Nem is a folyamatos megújulás a titka talán ennek a terjedelmes életműnek – bár Király kétségtelenül a legváltozatosabb formákat használta eddigi költői életművében, és prózában is jelentőset alkotott – hanem az a minőségre mindig kényes, alapos munka, amely végig biztosította az egyenletesen magas színvonalat. A már említett beszélgetésben maga a költő fogalmaz így: „Nagy szégyen lett volna megmaradnom »igazi tehetségnek«, akinek azonban kevés fogalma van a harcmezőről, ahol az ütközetek folynak. Én szeretek tanulni, ma is, nálunk szégyen volt a nem-tudásba való belenyugvás. Isten tehetséget sok embernek ad, de használati utasítást hozzá senkinek. Ez a mi munkánk. Aki ezt nem ismeri fel, könnyen rajta veszít, sok a példa rá.” Ritka, üdítő jelenség a Királyhoz hasonló igazi tehetséggel megáldott poeta doctus, aki azonban fogékony az egyszerű hangulatok, a sugallatok befogadására és gondos feldolgozására is. „Nem azok közé a szerzők közé tartozom, akik évekkel előre megtervezik, hogy mit fognak írni, nálam még mindig igen nagy a szerepe annak a látogatónak, aki időnként arra biztat, hogy fogjak neki valaminek” – fogalmazott a költő a tavaly a Krónikának adott interjúban. És ez az „ismeretlen látogató” szavára még mindig fogékony költői habitus eredményezi azt a frissességet, amely az új kötet verseiből is árad.

„Írtam mostanában / néhány régi verset” – így kezdődik az új kötet, amely nagy ívet ír le, hiszen elkalauzolja az olvasót a szobába, amelyben a költő nagyapja és maga a költő is született (Nyitott zsalu), és eljut a nyugodt, megfontolt időskorig, amelyben a kert sarkában lévő bazsarózsabokor bimbói is üdítően tudják lekötni a figyelmet, hogy aztán így folytatódjon a vers: „S mint valódi költő – emlékezni kezdek / mindenre, mi soha meg nem történt.” (Kerti reggel)

Király a gyermekkori emlékeket is verssé nemesíti, az egykori falvédőre hibásan felhímzett „Jól algyál kis anna” és a dédnagymama utolsó szavai: „Lelkem Kicsidem”, (Költemény a falvédőn) úgy épülnek be a versbe, hogy nyoma sincs az emlékezés túlzott pátoszának, vagy az elmúlás fájdalmának: egyszerű, tiszta és kedves emlékek csupán. Ezt a mélyről jövő derűt pedig egészségesen egészíti ki az irónia és önirónia: „Neked könnyű, te költő vagy – / mondja Sándor szomszéd, / ki sohasem olvasott verset” (Sándor). Az öregedést is derűsen közelíti meg, ráadásul mindkét oldalról. Míg az Öreges című, fiainak címzett vers így kezdődik: „Ha majd vén leszek és magabiztos, mint egy hibátlan hexameter…”, addig a Hátra arc című versben így közelít a témához: „Ha ifjú leszek majd, és visszagondolok / tapasztalatlan öregkoromra…”.

A címadó versben szereplő Paszga egy létező komi falu Oroszországban, ahol a költő valóban megfordult korábban, és ahol alkalma volt meglátogatni a helybéliek szerint legszebb komi embert, egy idős ágszobrászt. Az akkori emlékeit pedig úgy tudja leírni, hogy magyarázat, a háttértörténet ismerete nélkül is jelentéssel telítődik a vers, ahogy az egy jó verstől el is várható. És persze ott vannak a kötetben a költői alteregók is: Al. Nyezvanov és Csang Vej, de legfőképpen egy öregedni, fakulni nem akaró Király László, aki „álmában régi magyar költő…”, de most is nagyon mai.

Király László: Készülődés Pazsgába, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2013.