Udvari-Kardos Tímea színésznő
Fotó: Orbán Eszter
Udvari-Kardos Tímea, kolozsvári születésű színésznő a Kenyeres Bálint új kisfilmjében nyújtott alakítása révén jutott el az idei Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra. Bár neve sokaknak a kincses városi Váróterem Projekttel forrott össze, azóta Budapestre költözött, független filmes és színházi munkákban bontogatja tovább szárnyait. A cannes-i élmények mellett arról is beszélgettünk, milyen nehézségekkel és felismerésekkel jár egy független alkotói pálya, hogyan lehet önazonosnak maradni a szakmában, és mi fér bele egy hónapba, ha az ember nemcsak játszik és forgat, de „civil” munkát is végez – kávékkal és önfegyelemmel felfegyverkezve.
2025. augusztus 16., 18:582025. augusztus 16., 18:58
– A Váróterem Projekt tagja voltál, majd Magyarországon is egy független társulathoz kerültél. Ez mennyire volt egy tudatos döntés, hogy nem az intézményes, kőszínházi utat választottad?
– Részben a szükség hozta. Nem tudom, mi történt volna, ha az egyetem elvégzése után mondjuk a Kolozsvári Állami Színház vezetősége azt mondja, hogy Timi, gyere ide, leszerződtetünk. Nem tudom, lett volna-e merszem azt válaszolni, hogy bocs, én inkább a független színházban próbálnám ki magam. Arra viszont emlékszem, hogy még a mesterin voltam, amikor úgy tűnt, hogy van egy kőszínház, ami elhívna, leszerződtetne. Erről beszélgettem egy dramaturg ismerősömmel, aki rám nézett, és azt mondta: te nem akarsz menni. És tényleg azt éreztem akkor, hogy nem akarok menni, de nem tudtam pontosan megfogalmazni, miért. Lehet, attól féltem, hogy még nem vagyok kész rá – hiszen ezekben az intézményekben elég magasak az elvárások. Később aztán kipróbáltam magam egy kőszínházban, külsősként, egy magyarországi intézményben. Nekem volt, van egy akcentusom, amin sokat kellett dolgoznom. Emellett a nagyszínpadi jelenlét is más, abban is rengeteget kellett fejlesztenem magam. Cserébe viszont megvolt a független színházi tapasztalatom, ami azt jelentette, hogy nem ijedtem meg akkor sem, ha egy néző ott van tőlem egy méterre. Persze izgulok, de nem blokkolok le. Úgyhogy, bár nem volt tudatos a döntés, mégis úgy érzem, valami belső iránytű vezetett erre.
– Az egyetem felkészített eléggé a független színházi közegre?
– Azt hiszem, olyan szinten igen, hogy adott egy alapot, amire rá lehetett építeni a kísérletezést – akár improvizáció, akár formai újítások terén.
Mert ilyesmit nem tanultunk. De azt gondolom, hogy mindegy, mit tanulsz – igazán akkor kezdesz el dolgozni, amikor már munkavállalóként lépsz színpadra. Akkor jössz rá, mit tudsz, mit szeretnél, merre szeretnél haladni.
– És az önmenedzsment terén?
– Volt próbálkozás. Emlékszem, volt olyan óránk, ahol erre biztattak minket: hogy ezt is tudni kell, ezt is meg kell tanulni. Én ebben nem vagyok túl jó. Vagy legalábbis nem érzem magam otthonosan benne. Szerintem mindenkinek meg kell találnia azt, hogy milyen módon tud önazonos lenni az önmenedzsmentben.
– Akkor nálad inkább egyik film vagy munka hozza a másikat?
– Igen, és a workshopok is. Ott, ha gyakorlatba tudom ültetni, amit tudok – vagy ami én vagyok –, és azt valaki meglátja, és megtetszik neki, akkor elhív. Eddig szinte minden munkám így jött össze.
– Tudatosan építed a filmes karriered?
– Szeretném párhuzamosan csinálni a színházat és a filmet. Egy ideális világban filmből keresem a pénzt, és csinálom a független színházat. Az a bajom, hogy nehezen állok rá, hogy tudatosan menedzseljem magam. A saját belső utamat keresem, szerintem fontos az önismeret, mert enélkül nem lehet hitelesen jelen lenni sem filmen, sem színpadon. Szóval tudatosan, de sok kérdéssel magammal, kérdéssel magamban járom ezt az utat.
– Úgy tűnik, elég ügyesen járod ezt az utat, hiszen idén a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon is megfordultál Kenyeres Bálint legújabb, The Spectacle című filmjének szereplőként. Hogyan kerültél a produkcióba?
– A casting director, Fátyol Hermina ajánlott be, akivel egy workshopon ismerkedtünk meg, majd később segédszínészként dolgoztam vele egy másik projekt, Ruben Östlund legújabb filmjének magyarországi castingján, ahol az volt a dolgom, hogy a castingelők partnereként improvizáljak. Amikor Kenyeres Bálint szereplőt keresett, Hermina bedobta a nevemet. A szerepet majdnem nem vállaltam el, mert ütközött egy másik munkával, de szerencsére sikerült megoldani.
Néha nagyon sokat segítenek nekem a körülöttem lévő emberek azzal, hogy rám szólnak: menj, csináld, szedd össze magad! Én hajlamos vagyok bénázni ilyen helyzetekben.
– Volt sejtelmed arról, hogy a film eljuthat egy ilyen rangos szemlére?
– Nem. Bevallom nem igazán voltam tisztában azzal, hogy ki Kenyeres Bálint, nem tudtam, hová készül a film. De a forgatáson érezhető volt, hogy ennek súlya van. Visszafogott, de fókuszált munka volt, kevés idővel és nyomással. Bálint pontosan tudta, mit akar.
– A fesztivál milyen élmény volt?
– Sűrű. És én nem tudtam „megérkezni” lélekben. Nagyon rohanósra sikeredett az egész: megérkeztem, megnéztük a filmet, átöltöztem, beültem még egy vetítésre. Nem volt időm sem networkingelni, sem bulizni. Az egész kicsit szürreális volt. Vörös szőnyeg, csillogás, és közben roma lakókörnyezet, valóságos nyomor a vásznon. Nehéz volt ezt helyrerakni magamban. Azt éreztem, én tudom, hogy ez Monor, ott voltam, de a nézők közül sokan nem biztos, hogy értik.
Az biztos, hogy gyönyörű filmet csináltak. Azért nem mondom, hogy „csináltunk”, mert a többiek munkájához képest az enyém kicsi volt. Néztem Bálintot, az operatőrt, a stábot – elképesztő, amit összehoztak.
Udvari-Kardos Tímea a maga útját próbálja járni
Fotó: Forgács Bea
Hogy lesz-e hozadéka, nem tudom. Szerintem, aki jól tud networkingelni, az tud ebből profitálni. Ehhez viszont jelen kell lenni – fizikailag, mentálisan és pénzügyileg is. Cannes presztízs, de nem olcsó. Kell hozzá forrás, lehetőség és bátorság is.
– Hogyan tudsz ennyi mindent összehangolni: színház, film, civil munka, önmagad?
– Önfegyelemmel. Például idén hónapokra teljesen elhagytam az alkoholt, nem azért, mert baj volt vele, hanem mert elvonta a fókuszt. Májusban volt két forgatásom, civil munkám, költözés, Cannes, családi események – kellett a kontroll. Elkezdtem idén meditálni, és a mozgás szerves része az életemnek, segít helyrepakolni a gondolataimat, és irányba teszi az energiámat. Az önreflexiót pedig próbálom visszahozni. Különben csak történnek velem a dolgok, és elszállnak. Pedig az volna a legjobb, ha minden élményt tudatosan is meg lehetne élni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Új műsorstruktúrával várja nézőit szombattól az M1 csatorna – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.
A Színházi Kritikusok Céhe levelet juttatott el Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek, valamint Nagy Ervin államtitkárnak, amelyben az Orbán János Dénesnek kifizetett összegek kivizsgálását kérik.
Szerdán nulla órától olyan legendás hangjátékokkal tér vissza a Kossuth Rádió, melyeket az elmúlt 16 évben nem hallhattak: ismét lesz déli harangszó és éjfélkor Himnusz – tájékoztatta az MTVA Sajtó és Marketing Irodája kedden az MTI-t.
Tizenhetedik alkalommal indul országjáró körútra a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) Unlimited karavánja, amely július és szeptember között szabadtéri vetítésekkel várja a közönséget Románia több városában.
A marosvécsi Kemény-kastély ad otthont a Helikon 100 jubileumi írótalálkozónak és emlékrendezvénynek, amely méltó módon idézi fel az Erdélyi Helikon száz évvel ezelőtti indulását.
Erdélyi társulatok és alkotók szerezték meg a legfontosabb elismerések jelentős részét a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján.
Visky András Kitelepítés című regényének német kiadása, a Die Aussiedlung kapta a Nemzetközi Irodalmi Díjat (Internationaler Literaturpreis) – jelentette be a marosvásárhelyi születésű szerző kiadója, a Jelenkor Kiadó szombaton Facebook-oldalán.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!